Juhász Ernő keletkutató nevével először akkor találkoztam amikor az egyetem arab szakán kézbe vehettük az őáltala írt arab nyelvkönyvet és szótárt. Tudtuk róla, hogy már évek óta Kairóban dolgozik diplomataként, de azt is tudtuk, hogy fiatalkorában tolmács volt. Olyan embereknek fordított mint Bourgiba tunéziai vagy Kaddhafi líbiai elnök. De ahogy elárulta: a szír elnökhöz, Háfez el-Asszadhoz fűződő munkakapcsolatából még barátság is lett. Az orientalista diplomata legutóbb 1999-ben kapott új szolgálati helyet - Bagdadban lett nagykövet. Tudvalévő, hogy Irakban korábban komoly nemzetközi ásatások folytak, olasz, francia, amerikai régészek dolgoztak ott. Először tehát azt kérdeztem Juhász Ernőtől, lehet-e még ott velük találkozni?
- Egyedül az olaszok azok, akik kis területeken folytatnak bizonyos ásatásokat, de a többi nagy ásató nemzet, az angolok, a franciák, aztán az amerikaiak 1991 óta ki vannak tiltva.
- Értelmiség azért van, maradt az országban?
- Van értelmiség és néhányan közülük igen jól fölkészült emberek. Azonban az értelmiség nagy része külföldön van. Egy része Amerikáig szökött, más része valahol az Arab-félszigeten, főleg Jemenben, aztán az Arab Emirátusokban, Ománban kapott munkát és nagyon sokan kerültek Ausztráliába. Ezek tehát olyan emberek, akik úgy érezték, hogy nem tudnak föláldozni az életükből tíz-húsz évet csak azért, mert ez az elnök nem akar elmenni a helyéről.
Azért működnek színházak, vannak írók?
- Pillanatnyilag nem nagyon van se író, se színház. Korábban Irakban jelentős kulturális központ volt, ahol bizonyos tekintetben ők maguk képezték az arab világ élvonalát, például a képzőművészet területén. És bár képzőművészet máig is létezik, bizonyos festők, más művészek továbbra is alkotnak, azonban az a pezsgés, az az élénk szellem, ami mondjuk a 70-es évekig jellemezte Irakot, az már nincsen.
- Milyen állapotban vannak a múzeumok például?
- A fő múzeum, a bagdadi múzeum 2000-ig zárva volt, tehát élő ember nem láthatta az ottani kincseket. 2000 áprilisában az államfő, Szaddam Husszein 64. születésnapján nyitották meg ismét ezt a múzeumot, amely elsősorban régészeti anyagot tartalmaz. Ezen kívül van egy Bagdad Múzeum, amelyben különböző mai vagy közelmúltbeli tárgyakat és népviseletet állítanak ki, továbbá természetesen találhatók ott nagy mecsetek - mint például a Kazimayn mecset, amely az iszlám és azon belül a síita világ egyik legnagyobb mecsete - és több más kisebb mecset mellett ott van az 1400 éves iszlám hódítás azon számos alakjának a türbéje, egyéb emlékműve, akik ott születtek és ott éltek.
- Mindenhol azt hallom, hogy "ez egy sokkal jobb sorsra érdemes szegény nép". Ők hogyan viszonyulnak a helyzethez, ami most már évek óta jellemzi az iraki mindennapokat?
- Ez a helyzet, ebben az országban - a külső szemlélő számára - most már szinte megoldhatatlannak tűnik... A lakosság nagy része beletörődött és nem nagyon vár már semmit a jelenlegi rezsimtől és attól a harctól sem, amely esetleg majd megszabadítja őket a vezetőjüktől. Voltak iraki ismerőseim, akik magánbeszélgetésben elmondták nekem, hogy nekik nincs közük ehhez a rendszerhez, nekik nincs közük ehhez az emberhez. Ugyanakkor azonban azt is látni kell, hogy Szaddam Husszein az elmúlt időszakban olyan politikát folytatott, amellyel sikerült megnyernie magának a törzseket. Irakban ugyanis a különböző nemzetiségek és törzsek és az azokhoz tartozó lakosok egy teljes hálózatot alkotnak, mindenki tartozik valamely törzshöz és ezek azok, amelyekkel Szaddam nagyon jó kapcsolatot alakított ki.
- A televízióban mindig ugyanazt a gyárat lehet látni. Azt mondják róla, hogy foszfátgyár. Működhetnek még máshol is hasonlók?
- Én nem tudom, hogy hol működnek olyan gyárak, amelyek atom- vagy biológiai vagy vegyi fegyverek előállításával foglalkoznak, de tény, hogy nem egy gyárban működnek ilyen berendezések. Iraknak főleg az elmúlt évtizedben módja volt arra, hogy a legkülönbözőbb helyeken, az ország északi, középső és déli részén egyaránt elhelyezzen olyan létesítményeket, amelyek részben vagy egészben dolgoznak ezeken a programokon.
- Ön személy szerint nem találkozott Szaddam Husszeinnel?
- Én - a legutóbbi kiküdetésemkor - két alkalommal is találkoztam vele. Mind a két alkalommal úgy hívtak be a külügyminisztériumba, hogy a miniszter akar velem beszélni, de amikor az épület elé értem, akkor átültettek egy másik kocsiba és kivittek egy díszszemlére. Ez 2001 októberében és 2001. december 31-én volt. A rendezvény után mind a kétszer Szaddam Husszein találkozott a diplomatákkal, így velem is. És azt kell mondanom, hogy én, aki őt korábbról ismertem, döbbentem tapasztaltam, hogy az elnök nem emlékezett rám és amikor mondtam neki, hogy milyen alkalmakból találkoztunk, akkor sem emlékezett rám...
- Ezt vajon direkt csinálta vagy tényleg nem emlékezett?
- Vagy lehet egy harmadik megoldás is. Hogy nem ő maga volt az, aki a díszszemlét levezényelte...
Forrásunk: Pásztor Zoltán írása a Világvevőn
Tavaly év végén készült interjú, melyből kiderül Bagdadról, folynak-e még ott ásatások, hol vannak a művészek, az értelmiség és felteszik a kérdést, vajon csak egyetlen személy-e Saddam Hussein? A háború ajtajában nézzünk bele egy történelmi múltú arab nagyváros, Bagdad életébe.
Tetszett a cikk?



