1562-ben a tridenti zsinatra az ország képviseletében I. Ferdinánd császár Draskovics bíborost küldte el. A pápa ebédlõasztalán sorakoztak a világ legjobb borai. Draskovics a magával hozott tállyai borból kínálta meg az egyház fejét. Annyira ízlett neki ez a bor, hogy felkiáltott: "a pápák asztalára illik ez a tállyai bor!". Ez volt az elsõ ismert dicsérete a tokajinak

1562-ben a tridenti zsinatra az ország képviseletében I. Ferdinánd császár Draskovics bíborost küldte el. A pápa ebédlõasztalán sorakoztak a világ legjobb borai. Draskovics a magával hozott tállyai borból kínálta meg az egyház fejét. Annyira ízlett neki ez a bor, hogy felkiáltott: "a pápák asztalára illik ez a tállyai bor!". Ez volt az elsõ ismert dicsérete a tokajinak

Egy kis bor-történelem
A bibliában írva vagyon, hogy az Isten Noénak vígasztalásul adta a bort. A régi görögöknek, egyiptomiaknak, rómaiaknak külön isteneik voltak a bor tiszteletére (Bachus, Dionysius, Liber stb.). A legrégibb nép, amelyrõl tudjuk, hogy bort készített, a fõníciai volt, s õk terjesztették a szõlõmûvelést és borkészítést a Földközi tenger szigetein, ahonnan aztán Spanyolországba, Franciaországba és Itáliába terjedt. A Szerémségben, Pannóniában Probus római császár honosította meg a szõlõmûvelést, melyhez Görögországból kerültek a szõlõoltványok hozzánk. Szent István uralkodása alatt, Itáliából is kerültek hozzánk nemes vesszõk.

Az Árpád-házi királyok alatt Magyarországnak számos vidékén készítettek bort, nagy becsben tartva a szerémségi, szekszárdi, szentgyörgyhegyi, balatonvidéki, somlói, soproni, ruszti, budai, aradi szõlõk borát. Az Anjou házi királyok alatt tovább terjedt a szõlõmûvelés. Ez idõben telepítették a tokaji szõlõket. A magyar borokat már az 1200-as évektõl ismerték Európa-szerte, de térhódításról igazán Mátyás király óta beszélhetünk, s az aszúbor megjelenésével fõleg a tokaji felé fordult az érdeklõdés.

A legújabb kutatások szerint már egy 1571-ben kelt örökösödési levélben megemlítenek egy tétel aszúbort, de az aszúkészítés leírása Szepsy Laczkó Máté, Lórántffy Zsuzsanna udvari lelkésze nevéhez kötõdik, aki 1630-ban ajándékozta meg úrnõjét aszú szõlõbõl készült édesnemes borral.

A XVIII. század elején II. Rákóczi Ferenc kiterjedt diplomáciai és gazdasági kapcsolatai révén a hegyaljai borkereskedelem rendkívüli módon fellendült. (A fejedelem a szabadságharc költségeinek jó részét hatalmas szõlõbirtokai jövedelmébõl fedezte.) A bordiplomáciát XII. Károly svéd, Erõs Ágost lengyel, I. Frigyes porosz király és Anna angol királynõ udvarában is alkalmazta.

A Tokaji sikerét fokozta az orvosi körökben elterjedt nézet, miszerint mértéktartó fogyasztása gyógyító, regeneráló hatású, így ’Vinum Tokajense Passum’ néven az 1800-as évek végén a magyar gyógyszerkönyvekben is szerepelt. Nemcsak a bor fogyasztása, hanem a szõlõterületek birtoklása is státusszimbólummá vált mind egyházi, mind pedig világi hatalmasságok körében. Volt szõlõje a császárnak, a mindenkori magyar királynak és királynõnek, az ország nádorainak, földesurainak, sõt még az orosz cároknak is.

1881-85-ös évek átlagos hazai bortermése 4.563.000hl volt. A filoxera-vész után a termés negyedére csökkent, s csak a századfordulóra érte el a 3.190.460hl-t, mely mennyiség és minõség - ez idõben - a világon hetedik legsikeresebb bortermelõjévé tette az országot.

1991-tõl ismét kialakultak a kisebb-nagyobb magánbirtokok, ahol a borkedvelõk újra lehetõséget kapnak megismerni a tokaji borok sokszínûségét az elmúlt évtizedek uniformizált, állami tömegborai után.
Különlegessége: az aszúsodás

Az aszúsodás az édesedés legértékesebb formája. Egyedülálló jelenség, mely Tokaj-Hegyalját világhírûvé tette. Több tényezõ (a földrajzi fekvés, a mikroklíma, a szõlõfajták, a szõlõterület fekvése, a szõlõmûvelés) kedvezõ együtthatásának az eredménye. Legfontosabb összetevõ viszont a vidékre jellemzõ õszi idõjárás. Október hûvös, deres hajnalait errefelé ugyanis napfényes, meleg nappalok követik. Ezen érdekes ellentét hatására telepszik meg a fürtökön a ’Botrytis Cinerea’ nevezetû gomba, és a már érésben lévõ szõlõszemek elvékonyodó héján keresztül behatol a bogyókba. A bogyók húsát átjárva betöppeszti a szõlõt, és a víz távozása révén a gyümölcs tartalmát (cukor, aromaanyagok) koncentrálja. Míg a ’Botrytis Cinerea’ gomba a világ legtöbb borvidékén ellenségnek számít (szürkerothadást okoz), addig ezen a borvidéken - elsõsorban a kedvezõ klimatikus adottságoknak köszönhetõen - csodát mûvel: nemesrothadást okoz.

A késõ õszi szüret során szakértelmet és türelmet igénylõ munkával szemenként válogatjuk ki a fürtökbõl az aszúszemeket, s ezek felhasználásával készítjük a tokaji borkülönlegességeket.

Pincék
Két pincetípus jellemzõ Tokaj-Hegyaljára. Az ásott pince az adott épület alatt helyezkedik el, ami a ház építésével egyidõben készült. Gyakoribb pincefajta az ún. vágott vagy lyukpince, ami közvetlenül nem kapcsolódik az épülethez. A borvidék legtöbb pincéje vulkáni tufába vájt. Ezeket nem kell kiboltozni - ellentétben a löszbe vájt pincékkel -, hiszen maguktól is megállnak.

A Tokaj-hegyaljai pincék jó része a borvidék felvirágzása idején épült, a XVI. század közepétõl a XVII. század végéig. A II. világháború után a nagyobb pincék állami tulajdonba kerültek, s a nagyüzemi termelésnek megfelelõen átalakították õket pincerendszerekké. A mennyiségi bortermelésre átállt gazdaság csak a nagyobb pincéket hasznosította, így a kisebbek nagyrészt tönkrementek. Minden téren nagy változást hozott azonban a rendszerváltás. Az új - többnyire külföldi befektetõk tulajdonában lévõ - pincészetek régi, elhanyagolt épületeket újítottak fel, illetve - a nagy kapacitás és a modern technológiai rendszerek miatt - új feldolgozókat építettek. Így tehát a szõlõ feldolgozásától kezdve egészen a palackozásig minden technikai mûveletet ezekben a feldolgozókban végeznek. A pince megmarad kizárólag érlelésre, ahol a helyi kádárok által készített gönci (136 liter) és szerednyei (220 liter) tölgyfahordókban érlelõdnek a borkülönlegességek. A pincék tiszta levegõjét egyrészt a szellõzõk (’léleklyukak’) biztosítják, másrészt a pincék falán vastagon megtelepedõ nemes pincepenész, a ’Cladosporium Cellare’. Ezek mellett az állandó hõmérséklet (10-12 °C) és a magas relatív páratartalom (90-95%) járul hozzá a hordós és palackos érlelés ideális feltételeinek megteremtéséhez.

Borok:
A tokaji borok az évszázados hagyományok és a ma érvényben lévõ bortörvény alapján készülnek. Mivel mindkettõ többféle lehetõséget biztosít a pincemesterek számára a borkészítés folyamatában, ezért ugyanazzal a névvel fémjelzett bor két pincében kóstolva sohasem lesz egyforma. Ebbõl következik, hogy egy borfajtával kapcsolatban sohasem szabad általánosítani, hanem midig egy adott pincének konkrét évjáratát kell vizsgálni, illetve értékelni! A fajtaborok szinte kizárólag fajtatisztán kerülnek forgalomba (Tokaji Furmint, Tokaji Hárslevelû, Tokaji Sárgamuskotály), de egyre népszerûbbé válnak a cuvéek is. Általában a ’minõségi’ kategóriába sorolják õket, azonban szerepelnek közöttük ’különleges minõségû’ tételek is. Ilyenek például a ’töppedt szõlõbõl készült’, a ’válogatott szüretelésû’ vagy a ’késõi szüretelésû’ félédes, illetve édes borok. A Szamorodni, a Fordítás, a Máslás és az Aszú borok a ’különleges minõségû’ kategóriába tartoznak.

Forrás:
Himesudvar
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.