Virágok országa
Sokszor leírt jól ismert kép: virágos falvak fogadnak a Lajtán túl. Rendszeresen járunk ide, mert osztrák rokonokat fogadtunk már vagy harminc éve, amikor még nem gondoltuk, hogy senki se fogja őrizni a kapukat. Ők jöttek Magyarországra látogatóba, szállást kínáltunk nekik, aztán meglátogattuk őket – még útlevéllel –, és lassanként kialakult egy olyan kapcsolat, hogy együtt járunk nyaralni a Horvát tengerpartra is. Szóval így lett Oberöstereich a második, vagy harmadik hazánk, mert egyébként a nagy London is kedves falu, a vejem ott született, az utcában, a környéken mindenki köszön, ha meglátogatjuk. Ott hello, itt Ausztriában Grüsgott, kisgyerektől öreg bácsiig mindenki köszön egymásnak és nekünk. A kertekből is kiköszönnek munka közben, mert az osztrákok mindig dolgoznak. A virágok közül minden nap kiszedik a száraz leveleket, felporszívózzák az autóbejárót a ház előtt.
HarmoNet tipp: Közép-Európa királynője: Máriacell >>
Választások
Plakátokkal vannak tele az utak, választások lesznek. Sokan szavaznak a Freiheit pártra, mert bár nagyon vendégszeretők – már az első nap meghívott a polgármesterné torta-délutánra –, vigyáznak a földjükre: idegen ne költözzön közéjük. Sokan szeretnének itt házat, lakást, földet vásárolni, de a falu lakossága ellenáll. Jöhetnek vendégségbe, jöhetnek dolgozni, de ha letelt az idejük, menjenek haza, éljenek békében a saját rokonságukkal. Nincs mit tenni az Unio ellen, de a hatása nem hiányzik az osztrák parasztnak. A plakátokon csinos fiatal (filmsztár-külsejű) fiatalember az osztrák paraszt: a Bauer. Maga és családja megtermel mindent, amire szüksége van, nem várja, hogy az állatnak az ennivalót más termelje meg. Minden családtagjának saját kocsija van, garázsa is, de ha a ház előtt hagyja a gyerek a kocsiját, semmi baj nem történik, úgy vigyáz mindenki a másikéra, mint a sajátjára. Ragyognak a frissen mosott autók.

Vallás
A temetőben minden síron friss virágok nyílnak ugyanúgy, mint a kertekben. Fizetik az egyházadót, és az egyház gondoskodik a halottak emlékének méltó ápolásáról. A temetésen egységesen részt vesznek fekete ruhában, a kabátka alatt ott van a rövid ing, blúz, a temetőből kilépve modern fiatalok lesznek. Előbb a ravatalozóban búcsúztatnak, majd elvonulnak közösen a templomba, onnan zenekari kísérettel a temetőbe. Mindenki virágot, földet, szenteltvizet szór a koporsóra. Minden más gépesítve van, amikor elmennek a gyászolók, akkor fedik be a sírt és rakják fel a koszorúkat. Sehol nem marad egy felesleges göröngy. A zenekar tagjai is a község lakói, minden helységnek van fúvószenekara, ahol idős bácsi és fiatal lány, fiú, egyaránt muzsikál.
„Hadd menjek Istenem, mindig feléd...”

Ünnep
Linzben az Intersport Arenában tartották a német ajkú zenészek koncertjét. A nézőközönség a 2-től 99 éves korosztályból jött össze. Ha lett volna száz éves, biztosan közösen köszöntötték volna. Németország, Ausztria, Svájc zenészei találkoztak, Andy Borg konferált és énekelt. Ezeket a dalokat énekelhették már a második világháborúban is a német lánykák, amikor kedvesüket besorozták. Az angolkeringők ritmusára az egész közönség táncolt, énekelt, hajlongott. A rendezők táblákkal a kezükben jelezték, mikor kell felállni, tapsolni, éljenezni, hallgatni, közben meg-megdícsérték a közönséget (jó publikum-táblákkal). Parancsszóra újra elindulhatnának bebizonyítani, hogy Deutschland über alles. Reméljük, hogy okultak a múltból. Más táj, más nép...
Ők zárt közösségben élnek, mi nyitott világban. István király szellemében mindenkit befogadunk. Aztán persze a ló másik oldalán észrevesszük, hogy gondjaink vannak ezzel a nagy közös lóval. De Székelyföldön éppen ezt magyarázta a házigazdánk: itt békében él magyar, zsidó, cigány, román több mint egy évezrede. Lassan megszokjuk még az idegen földről menekülteket is, csak el ne veszítsük anyanyelvünket. Mi magyarok is vigyázzunk egymásra!
Dobosy Ildikó



