Nem a Fekete-tenger partjára mentünk, mint a legtöbb turista tenné, hanem a belogradcsiki sziklákhoz. Megnéztük a cuprenei vadrezervátumot, a rakovicai, lopusnai kolostorokat.
A sziklák
Ezt a szikla-együttest mára védett területté nyilvánították. Valamikor a rómaiak, később a törökök erődvonalat alakítottak ki itt, kettős fallal vették körül. Ámde az orosz-török háború idején (1877-78) az orosz tüzérség szétlőtte az erődöt. A kormány igyekezett helyreállítani, így ma kiállítást láthatunk benne.
A Nyugati-Balkán hegység legnyugatibb részén 30 kilométer hosszú szakaszon felbukkanó vörös sziklák tömege kápráztatott el. Négy csoportot láttunk, mindegyiket mély völgy választja el egymástól. A legmagasabb csoport egy kis völgy fölé magasodik, itt van Belogradcsik városa, innen kapták a sziklák is az nevüket. A völgy másik oldalán a Balkán hegység természetes határt von Szerbia és Bulgária közé.
HarmoNet tipp: Cuzco, az Inkák ősi fővárosa >>
Miként a cseppkőbarlangokban szokás, itt is neveket kaptak a sziklák. Szerzetesek, Dervis Lovag, Medve… néhány szikla középkori várra emlékeztet. Kijöttünk éjszaka is a sziklák közé, s olyannak láttuk, mintha mozognának, táncot járnának a holdfényben.
Magura barlang
Ez a barlang már átvezet a román határon, de simán át lehet sétálni Bulgáriából. Két és fél kilométer hosszú földalatti rendszerben tágas termek sorát láthattuk. Különös alakú cseppkövekről mesélt a vezető, mely kb. három-millió évvel ezelőtt alakulhattak ki. Aztán különös képekre hívták fel a figyelmünket. Bronzkori folyosókon falfestményeket láttunk. Több mint hétszáz festmény van elhelyezve egymás mellé és fölé. Vadászjelenetek, ember és állatábrázolások, táncünnepélyek képe sorakozik. Azt mondják, a festéshez denevérürüléket használtak, szinte minden korabeli állatot felismerhetünk. Madarak, szarvasok, őzek és emberek kb. egyforma méretűek. Láthatunk már nyilakat, botokat fegyverként.

A cseppkövek
Amikor a talajból beszivárog az oldott víz a nyílásokon egy üregbe, a víz széndioxid tartalmának egy része a levegőbe távozik, az oldott mész pedig kicsapódik és lerakódik. „szalmacseppkövek” jönnek létre, majd amikor azok összeérnek, drapériát alkotnak. A mész a boltozaton „sztalaktit”-ot alkot, ami pedig lecsöppen, azt „sztalagmit”-nak nevezzük. Néha vöröses, okker és sárga, máskor vakítóan fehér mészkőágak néha őserdőre emlékeztetnek. Ezek radioaktív elemeket is tartalmaznak, amelyeknek segítségével az üledékek ideje elég pontosan meghatározható. De sokat megtudhatunk a környezetük viszonyairól is, a növényzetről, a talajról.
HarmoNet tipp: Ellórá barlangjai - a rejtelmes mély >>
Utak a barlangba
Egy pályaudvarról egy drótkötélpálya és vonat viszi a látogatókat az erkélyre. A remek világítás mellett átláthatjuk az egész barlangot, s külön megvilágítást kap az a részlet, amire a vezető felhívja a figyelmünket, hiszen sok turista látogat a barlangba, az állandó fénytől megváltozna a barlangrajzok állaga. Barlangkutatók
Az elsődleges cél az 1870-es években a vizek és barlangok hasznosítása volt. 1888-ban Franciaországban megalakult a Speleológiai Társaság, azért, hogy feltárják a biztos utakat a turisták előtt. Másrészt törvényt hoztak a földalatti vizek védelmében. Az Aggteleki Barlangról 1794-ben készült az első följegyzés. A budai barlangokat a két világháború között tárták fel.
Budai barlangjaink
Büszkén meséltem arról, hogy nálunk a főváros területén is található cseppkőbarlang, a Szemlő-hegyi és a Ferenc-hegyi, így akár a gyerekek is már fiatal koruktól kezdve megismerhetik a cseppköveket; vasárnap délelőtti kirándulás célja is lehet egy családi barlangnézés. Másrészt viszont amikor búcsút mondtunk a bulgár óriás-szikláknak, úgy éreztem mélység és magasság itt válik bennem eggyé, s maga a Föld a mi személyes otthonunk.
Dobosy Ildikó



