Az ősi Közép-Amerika egyik legjelentősebb városának különleges művészeti alkotásai szerencsére a mai napig fennmaradtak szinte sértetlenül. A legjelentősebbek a domborműves sírkövek, és az épületek szobrokkal való díszítése. A város maga egymást részbe fedő építményekből – lépcsőzetes piramisokból és palotákból – áll, megtalálható a központi tér is. A díszítés kifejezetten választékos, mozaikok is megtalálhatók. Már akkor népszerű volt a labdajáték
A város jellegzetes építménye egy hatalmas területű, mely egy akkori rituális labdajátékhoz volt szükséges, mely 3000 éven keresztül életben maradt, és több ezer néző kísérhette figyelemmel. A játék pontos szabályai ma már nem ismertek, de a lényege az lehetett – hasonlóan a mai röplabdához -, hogy a labda maradjon játékban. Utódját még ma is játsszák az ott élő bennszülöttek.

Templomok egymás tetején
Rendkívüli jelenséget tapasztalhat meg az, aki ellátogat ide: az archeológusok által kialakított alagutak a nagyközönség által is bejárhatók. A maja uralkodók ugyanis templomokat egymás tetejére építették, így az alul fekvőket is szemügyre lehet venni.
HarmoNet tipp: Silo Üzenete az Andokban - Punta de Vacas története >>
Főképp a természeti erők pusztítottak
Az épületeket főleg a természeti erők tették tönkre a város kihalásától a napjainkban újra felfedezésig. A kőépületek egyetlen tetőszerkezete sem maradt épen, mely főleg a földrengéseknek, valamint az elburjánzó trópusi növényzetnek köszönhető. Az archeológusoknak sikerült valamennyit helyreállítani. Kolumbusz előtti történelem
A termékeny Copán folyó völgyében már javában folyt a mezőgazdasági termelés, még az építészeti remekművek létrejötte előtt, melyre a IX. században került sor. Egy királyság 159-ben alakult Copánban, mely az V. századra az egyik legfontosabb maja akropolisszá vált. A méretes emlékművek - melyeket hieroglifikus írással dátumoztak -, 435 és 822 épültek.
Mint ahogy a történelem során lenni szokott, polgárháborúk dúltak, különböző uralkodó családok váltották egymást. Tisztázatlan okok miatt a lakosság létszáma drasztikusan csökkent, egy évszázad alatt kb. húszezerről ötezer alá esett. Mikor a spanyolok a XVI. században megérkeztek, már csak pár szétszórt falut találtak a környéken.
Míg a spanyolok meghódították Hondurast a várost benőtte az esőerdő. Bár ez a romváros ismert volt a korai gyarmati idők kezdete óta, nem igazán érdekelte a külvilágot, míg a XIX. században felfedezők érkeztek.
HarmoNet tipp: Cuzco, az Inkák ősi fővárosa >>
Az arapapagályok
A látogatók a harsány színű madarakban gyönyörködhetnek. Szinte jelképé vált a környéknek. Etetni lehet őket, de vigyázni kell velük, mert igencsak csípnek. A hely atmoszférája
Ha latin-amerikai körúton találnánk magunkat, érdemes Copánban is megállni. A hely egyedülálló hangulata szinte sugározza békét és megnyugvást a hatalmas területen. Meditációra kiválóan alkalmas. Igaz, hogy a mai Copán (teljes nevén Copán Ruinas) kicsi, de nagyon szép város, a romoktól kb. egy kilométerre fekszik. A helyiek nagyon barátságos, kedves emberek, könnyű velük szóba elegyedni. Ha már ott járunk, a varázslatos, színes szobormúzeumot sem érdemes kihagyni.
Dékány Márta



