Az expresszionizmus
Az expresszionizmus absztrakt és figurális irányzatai hatásukat a szülőhazában, Németországban fejtették ki a legerőteljesebben. A többi avantgárd irányzathoz hasonlóan az expresszionizmus is forradalmi jellegű volt, hatása elsősorban a képzőművészetben, az irodalomban, és a filmművészetben jelentkezett.
HarmoNet tipp: A luxus és elegancia bútora: az Art Deco >>
Az expresszionista művészeti irányzatról általánosságban elmondható, hogy a realista, valósághű ábrázolást elvetve minden elemében a szubjektivitás kifejezésére törekedett. Az erősen torzított formák, hangsúlyos színek az alkotó belső élmény- és érzelemvilágának kivetítését szolgálták, amelyet nem egy esetben az emberfeletti, túlvilági erőktől való félelem táplált.
Az expresszionista stílusra nagyon sok szép, kifejező példát találhatunk. A teljesség igénye nélkül, csak jelzésértékkel következzen egy felsorolás: Edvard Munch: Sikoly, Emil Nolde: Halál a sivatagban, Henri Mattise: A vörös szoba, Kádár Béla: Hidas városkép c. festménye, József Attila: Kiáltunk Istenhez c. verse, Bertold Brecht: Baal c. drámája, Robert Wiene: Dr. Caligari, F. W. Murnau: Nosferatu, vagy Fritz Lang: Metropolis c. filmje.

Robert Wiene: Dr. Caligari
A szürrealizmus
A szürrealizmus elnevezés a „valóság fölötti” kifejezésből származik, az irányzat bizonyos értelemben a dadaizmus folytatásaként is felfogható. Közmegegyezés szerint az André Breton és Philippe Soupalt által jegyzett Mágneses terek c. mű volt az első szürrealista alkotás. Ebben a dadaisták által kifejlesztett automatikus írás technikáját alkalmazták, melynek lényege, hogy az alkotás folyamatát olyannyira felgyorsították, hogy az értelem ellenőrzése megszűnt a mű felett, így adva teret a szabad asszociációnak.
A szürrealista alkotókra nagy hatást gyakorolt Sigmund Freud pszichoanalízise is. A művészek célkitűzése az volt, hogy felfedező utat tegyenek a tudattalan mélységeibe, ahonnan a rejtőző egyént próbálták felszínre hozni, eltörölve ezzel a tudatos és tudattalan közti határokat. Mindent összevetve tehát a képzeletnek, az álomnak, a vízióknak, a révületnek tulajdonítottak jelentőséget, egyfajta groteszk, bizarr világot nyitva meg a szemlélő előtt. A legjelentősebb szürrealista képzőművészek Salvador Dalí, Paul Klee, Max Ernst, Marc Chagall, Joan Miró voltak. Írók, költők közül André Breton, Louis Aragon, Guillaume Apollinaire nevét kell mindenképpen megemlíteni, a filmművészetben pedig Luis Buñuel neve megkerülhetetlen.

Salvador Dalí: Az emlékezet állandósága
(A cikk Szepes Erika és Szerdahelyi István: A XX. századi magyar és világirodalom c. művének vonatkozó fejezete felhasználásával készült.)
Farmakisz Lajos



