
A település felépítése a mai Velencéhez hasonlítható leginkább, csatornák övezte utcahálózata és szigetekre felhúzott nagyobb épületei - némi képzavarral bár - az észak-olasz város hangulatát idézték. Virágkorában, a XVI. Század elején 100-500 ezer ember lakta, és valószínűleg ez volt a világ legnagyobb városa akkoriban. Európában csak Konstantinápoly vetekedhetett méreteivel, az Azték birodalmat végül is meghódító Spanyolország települései szinte eltörpültek a közép-amerikai város óriás mellett. A spanyol konkvisztádorokat lenyűgözte a város mérete és felépítése. A szárazfölddel töltéseken átívelő utak kötötték össze, az ivóvizet csővezetékeken, a szemetet uszályokon szállították, az utcák makulátlan tisztasága az akkori Európa mocsoktól roskadozó településeivel össze sem volt hasonlítható. Mindemellett a gazdagság és a pompa is irigylésre méltóvá tette az azték fővárost, nem hiába kívánták meg az európai hatalmak az újvilág mesés gazdagságát.
A város központjában egy hatalmas tér állt, amelyet fallal vettek körül. A tér közepén egy 30 méter magas piramis, a nagy Teocalli állt, amelyen lépcsősorok vezettek fel a tetején épült két templomhoz. Mindkét templomot azték isteneknek szentelték, az első Huitzilopochtlié, a másik Tlalocé az esőistené volt, oltárukat hatalmas jáspistömb és festmények díszítették.
HarmoNet tipp: Théba és a Királyok völgye - Az átok létezik?! >>
A templomokat hat ízben is átépítették, ugyanis minden király elődjénél nagyobb és pompásabb templomokat akart állítani az istenek tiszteletére, így építészeiknek és építőmestereiknek folyamatosan akadt dolga az évek során. A királyok temetkezési helyéül is a nagy templom környéke szolgált, a régészek szerint a főtér nyugati részén hamvasztották el az uralkodók földi maradványait, amit urnákba helyezve tették a számára készült sírba, majd mindezt lekövezték. Az ősi temetkezési hely bejáratát Tlaltecuhtli istennő guggoló szobra vigyázta.
A mai Mexikó területén fekvő egykori Azték állam meghódítására végül is Hernan Cortez spanyol konkvisztádor vállalkozott hadserege segítségével. Az 1519-21-ig tartó hadjárat végkifejleteként ért el a spanyol sereg a fővárosba, Tenochtitlanba. A korábban már idelátogatott spanyolok a templom falait borító alvadt vér, az oltárokon talált emberi szívek és a város közelében talált több mint százezer emberi koponya láttán elszörnyülködve fordultak a barbárnak tartott aztékok felé, és amikor megpillantották templomaik falán a freskókról rájuk tekintő azték isteneket, már tudták, hogy magát az ördögöt - és földi szolgáit - látják. Cortez második látogatására 1521-ben került sor, amikor is maroknyi seregével (kevesebb mint 1000 emberrel érkezett, bár mintegy 75.000 szövetséges indián támogatását tudhatta maga mellett) megjelent a város falai alatt. A körbezárt település ostroma hosszú időn át tartott váltakozó hadiszerencse mellett, a végső döntést az utánpótlást nélkülöző aztékok tartalékainak kimerülése hozta meg. A csata végén a város lakosságának színe-java, mintegy negyed millió ember feküdt holtan az utcákon és a falakon. Ez jelentette az akkori Amerika egyik legnagyobb birodalma, az Azték Birodalom és Tenochtitlan végét. A város helyén azonban újre megjelentek a telepesek, és ma a kontinens egyik legnagyobb települése, Mexikóváros áll a helyén.Sorozatunk következő állomása innen nem messze, Dél-Amerikába vezet, ahol is az Inka birodalom hajdani fővárosába, Cuzcoba látogatunk el.



