Talán elképzelhetetlen a magyarság számára az a végtelen nagy méret, az a hatalmas, óriási táj, amely India földjét jelenti. Története évtízezrekre nyúlik vissza, noha az angolok jelenléte óta, különös módon, a régészek már csak pár ezerről beszéltek. Egy nép, amely talán a legősibb a Földön, s amelyet gyökerestül kellett kitépni, hogy a tankok elé csak néhányan feküdjenek le, ne az egész nemzet.

Mi sem könnyebb, mint egy nemzetet az irodalmán keresztül megismerni, ez az irodalom, melyet Európában klasszikusnak, szórakoztatónak, szépnek vagy éppen ponyvának nevezünk hiányzott az ősi földről, Bharata király földjéről.
India számára ismeretlen a novella és a regény, az a fajta szórakoztatás, amely Amerikát jellemzi, nem régiben tört be, főként a nagyvárosokba, és ötletesen a Bollywood elnevezést kapta. Semmi köze az eredeti indiaihoz, ahogy maga a rövid írások, az emberek örömét szolgáló irodalom is hiányzik. Nem arról van szó, hogy nincs haszna, vagy nem ad örömet, de az ostoba időkitöltő szórakoztatás idegen az eredetileg védikusnak nevezett kultúrától. A Védák a Föld legnagyobb kötetei, s a hivatkozások szerint eddig csak kb. 10%-ban sikerült ezeket rekonstruálni.


A Védák, a tudás maga. Ezért mindennemű gyakorlati és lexikális, hasznos vagy kevésbé annak tűnő, de általában elhanyagolhatatlan tudás, a Vádék részét képezi, minden, ami az eredeti tanításokkal összhangban áll.

HarmoNet tipp: Huszadik századi indiai novellák >>

Ennél fogva egy végtelen átmérőjű kondérról beszélhetünk, s ugyan mi köze ennek az irodalomhoz? Természetesen, igenis sok köze van, hiszen egy nemzetet, Földet, irodalmán keresztül a legjobb megismerni, azután jönnek a fotók, és személyes látogatás is, ha szerencsések vagyunk. Az irodalom kiváló eszköz. Képei, lírai megfogalmazásai, tükrözik a tájak szépségét, nyelvezete, stílusa és kifinomultsága mutatja a nemzet céljait és vágyait, s tartalma, a mondanivaló, a történeti szál adja a nép múltját, párbeszédei a jelenét!

Ma szerencsére egyre több nemzetet lehet megismerni írásain keresztül. Jó, ha regényt olvasunk, amely részletesen kifejt egy-egy érdekességet, de jó, ha novellákat lapozunk át, sorra több különböző író stílusát tekintjük, hogy végül az egyveleget nevezzük meg a nemzet stílusaként. Az irodalom, a novellák, persze sántítanak. Főként keleten, ahol ez egy behordozott műfaj. Ugyan mi értelme lehet 30 oldal vagy 51 ezer karakter ömlengésnek, kitalált történetnek, színfoltnyi valós elemekkel? Mi értelme lehet egy írásnak, amely nem szolgálja az isteni, vagy valamely vallási, szent célt?


Van persze értelme, érezzük és értjük, hiszen ezek az írások olyan könnyűek, akár a habos fagylaltkehely a forró nyárban. Könnyedén és gyorsan fogyaszthatók, s a történetiség mögött, ha már rendelkezünk korábbról kulturális ismeretekkel, érdekes, tudom én ezt, típusú játékot élhetünk át a sorok között olvasva.

A novellák esti kis szösszenetek, finoman nyitjuk fel, sokszor egy írás után le sem tesszük a kötetet. Ezer különböző ablakból nyitják meg az országot a világ előtt, hogyha több író műveit válogatják egybe. Valahogy így történhetett, hogy India, Tibet és Kína is belekerült a „szórásba” felvette a nyugati bocskort, de meghagyva kelet ízét és mesevilágát, nagy sikerrel mutatkozott be.
HarmoNet tipp: Jógatábor indiai mesterrel, Erdélyben! >>

A Kelet-Indiai Társaságnak is becsületére válna annyi hír és információ megadása, amelyet sokszor a saját nemzeti írók képesek megadni. Ha félünk a kis irodalmi etűdöktől, kénytelenek leszünk 80 évet eltölteni India határain belül, hogy megismerjük ezt a rendhagyó múltú birodalmat, amely a védikusból nőtt a magasba.

Képek: piqs.de
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.