A császár egykori törekvései, hogy távol tartsa a modern nyugatot, nyomot hagytak művészetén.
Csupa ismeretlen
Még, aki Kínával foglalkozik Magyarországon, az is alig ismeri a mai írókat: magyarul alig jelent meg valami a modern kínai irodalomból. Pedig izgalmas kaland a huszadik század Kínában, a történelemben is, az irodalomban is. A század második évtizedében megdöntik a kétezer éves császárságot, és vele együtt sorra borulnak mind a hagyományos értékek, a kínai értelmiség úgy érzi: a birodalom korhadt hajó, ha fel nem újítják, elsüllyed.

Művészeti forradalom
A megújulást pedig Nyugatról várják, lázas igyekezettel próbálnak mindent megismerni és megtanulni, amit az európai, a nyugati kultúra az elmúlt századokban teremtett. Irodalmi, művészeti és tudományos forradalom zajlik, de a felbuzdulást hamarosan háborúk, csaták, fölkelések, követik, polgárháború, öldöklés, nagy menetelés, idegen hódítók, kommunizmus, „eget-földet verő nagy átalakulás”, átnevelő táborok, „kulturális forradalom”, emigráció; azután újabb felbuzdulás, reformok, és az eredmény: szédületes iram, ellentmondásokkal teli új világ. Mindez megjelenik az irodalomban is, végtelen gazdagságban, válogatni: kockázatos vállalkozás.
Azért is, mert nemcsak témában és stílusban sokrétű a huszadik század kínai irodalma, hanem mert a hongkongi, taiwani vagy az amerikai kínaiak, az Európában élő emigráns írók egyfelől különálló, sajátos vonásokkal rendelkező művészi stílusokat hoztak létre, másfelől hogy is lehetne teljesen különállónak tekinteni őket, amikor egy ugyanazon író itt is és ott is élt és alkotott. Nyilvánvaló vagy rejtett kölcsönhatások egyetlen kínai irodalommá forrasztják össze a világ bármely részén keletkezett műveket.
HarmoNet tipp: A teázás kultúrája>>>
Csendes alkotás
A Nyugaton élők olykor nosztalgikusan hagyományos témákhoz és írói eszközökhöz nyúlnak, olykor pedig úgy érezhetjük, hogy bárhol bármilyen nyelven írhatnának hasonló műveket. A szárazföldön keletkező irodalom áttekinthetetlenül sokféle, de az utóbbi évtizedben már nem irányul rá a közfigyelem, sem a politika, sem a közvélemény nem lesi árgus szemekkel a felbukkanó különleges műveket. Realisták és avantgárd írók, magukba süppedt idősek és örökké feltűnni vágyó fiatalok egyaránt csöndben alkotnak, olykor egy-egy film hívja fel a figyelmet az irodalomra is. Arra törekedtem, hogy ez a sokféleség a válogatásban megjelenjen, az irodalomtörténeti következetesség unalmasabb lett volna, egy évszázad stílusainak, irányzatainak bemutatásához több kötetnyi terjedelem is kevés. A novellák nem szoros kronológiában követik egymást, egymáshoz hajló íveket, egymásba fonódó ciklusokat mutat föl a sorrend.

Kapocs
Su Manshu összekapcsolja a régi irodalom világát az újjal: ő, a félig japán buddhista szerzetes szerelmi történetet ír, újraírja a klasszikus irodalomban már sokszor elmesélt témát, halk iróniával.
Nyomában az újítók következnek, a modern beszélt nyelvű elbeszélés megteremtői, Xu Dishan, Lu Xun, Lao She, Wu Zuxiang, Shen Congwen, akik tudatosan vagy öntudatlanul magukba szívják a nyugati irodalom különféle áramlatainak hatását, kimunkálják az új irodalom stílusát és eszközeit. Olykor kiforratlan, darabos még minden, néha utánzás, néha újnak hiszi a szerző maga is, de ha új eszközei elégtelenek, visszanyúl a klasszikus irodalom hagyományaihoz. Nyelvileg már nem, az új irodalom nyelve a huszadik század harmadik évtizedétől egyértelműen a rohamosan változó beszélt nyelv, a baihua (nem pedig a több ezer éve csiszolódó, de csak a művelt írástudók nagyon szűk rétege számára érthető irodalmi ’ékes nyelv’, a wenyan).
S olyan emberek élete, sokszor nyomorúságos élete, tűnik elő az új stílusú művekben, akikről azelőtt nem szólt a krónika (Lu Xun: Áldáskérés, Shen Congwen: A férj, Duanmu Hongliang: A kócsagos tó bánata). Azt mondhatjuk: realizmus, az orosz irodalom hatása, sőt a kelet-európaié. Lu Xun nevezetes esszéjében a huszadik századi kínai és a tizenkilencedik századi kelet-európai irodalom hasonló vonásaira hívja fel a figyelmet.
HarmoNet tipp: A kínai ember vallása: Férfirontást hozó asszonyállatok>>>
Az őket követő két író, Qian Zhongshu és Xu Xu: két magányos hegycsúcs.
Nyugat-Európában tanultak, már virtuóz módon használják a nyugati irodalom eszközeit is, egyikük otthon marad, hosszú hallgatásra ítélve, másikuk 1950-től Hongkongban alkot, sokkötetnyi, változatos életművet hagyva maga után.
Kalmár Éva,
a Huszadik századi kínai novellák kötet szerkesztője, fordítója
HarmoNet Könyvajánló: Huszadik századi kínai novellák >>



