Egy zarándokút során semmi nem történik véletlenül. Lehet, hogy az eseményekre csak később kapunk magyarázatot, de mindig bebizonyosodik, hogy jelen van az életünkben egy felsőbb vezetés, valami magasabb szintű, valami felfoghatatlan, mely sorsunkat irányítja. Ez az isteni gondviselés.

Égi jelenség
A Nap minden délután 5 óra 40-kor kibújik a felhők mögül, és eléje megy egy szürke korong, majd a látvány azt mutatja, mintha élne, mintha dobogna a szíve, mintha pulzálna a Nap… Lehet, hogy „csak” optika, de gyönyörű és megrendítő látvány az a Nap-csoda. Mária ilyenkor jelenik meg Vickának… A többieknek más-más időpontokban jelenik meg, van akinek a születésnapján, van, akinek Karácsonykor, személyre szabottan, ahogyan a személyre szabott megváltásra szólít fel bennünket mindannyiunkat, az egész emberiséget…

Sorozatunk első része: Zarándokút születéstől a halálig>>>

Isteni csodák
Medjugorje felé a határnál becsúszott a buszvezetőnk útlevele az ablak és a műszerfal közé. Több órába telt, amíg ki tudták szabadítani, és folytathattunk az utunkat.
Ez volt az első isteni csoda, mert így találhattunk rá egy busznyi magyar zarándokra, akikkel súlyos buszbaleset történt. Így menthettük át őket a saját emeletes buszunkba.
Amikor indultunk, Gábor atya kérdezte is, minek ez a nagy emeletes busz, hiszen fele annyian vagyunk benne, mint ahány ülése van, és nem szoktak ilyen nagy buszokat küldeni nekünk…
A választ fél nap múlva megkapta ő is, mi is…
Pontosan annyi hely volt a buszunkban, ahány vacogó, kimerült és megrettent zarándokot át tudtunk menteni a mienkbe, és leülhettek, utazhattak tovább végre…

Sorozatunk második része: Változtasd meg az életed! Élj félelmek nélkül!>>>

Út haza
Hazafelé elfogyott az üzemanyagunk valami motorhiba folytán, amire senki sem számított. - (talán maradj még a helyszínen? - a szerk.) Egy hatalmas prérin találtuk magunkat hajnali ötkor, és még öt órán át ott voltunk. Most nem a busz elejét, hanem a végét szedték szét a férfiak.
Gyakorlott istenhívők és megviselten is bizakodó, lelki erővel teli zarándokok, mi pedig segítettünk nekik… Voltak, akik a buszban maradtak, és fennhangon imádkoztak… Mások, köztük én is, énekelve dicsértük az Urat.
Jókat mosolyogtam magamban… Hogy nézne ki mindez, ha egy akármilyen busz így lerobbanna, ha ennyire kilátástalannak tűnne a helyzete?
Sokan káromkodnának, mások hisztériáznának, megint mások szidnák és egyáltalán nem dicsőítenék az Urat. Pedig mekkorát tévednek!

A kora reggeli sáros réten egymás mellett ülve, gitározva és énekelve az órák könnyűnek tűntek. A napfelkelte gyönyörű volt. Nem kell még elválnunk egymástól, kaptunk egy kis ajándék időt… Így is fel lehet fogni…
És akkor azon az úton, ahol még a madár se jár, arra jött egy tartálykocsi….Éppen arra. Nem mi hívtuk, azaz hogy nem hívtuk szabályos módon, de közvetetten igen…
A férfiak megtették a magukét, mi nők az imáinkkal és énekeinkkel segítettük őket, és mondtuk, Áldjuk az Urat! Istenem legyen meg a Te akaratod! Ámen.

Tedd a szívedet és az életedet az isteni gondviselés elé.
A válaszokat tőle kérd, s ha valaki bántana, szólj így,: Te nem ismersz engem és én se magamat, de az Isten ismer engem, és valószínűleg gyönyörűnek lát, mert a szeretet ablakán keresztül néz rám és rád és mindenki másra is….

De vajon Te milyennek látod őt és az embertársaidat?
Észreveszed-e Őt az életedben?
És felismered-e másokban is az Istent, Jézus Krisztust, a Szent Lelket és Máriát?
Minden szempárból ő néz reád, mindenkiben ott van az isteni csoda.
Vedd hát észre, és ne felejtsd el soha!

Bors Mari, MIRA

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.