Ezerkilós szarvpár közelít
Jaislamer külvárosi kihalt sikátoraiban sétáltam, nem sokkal napnyugta után, amikor is egy telt bika állta el az utat profilból, teljesen. Megálltam, mire felémfordult, hozzám vágott néhány keresetlen szót bikául, majd határozott léptekkel megindult felém.
Valahogy nem mertem hátat fordítani a közelgő ezer kilós nyomatékú szarvpárnak. Varázsbotjaim nem voltak nálam, a hegedű névre hallgató audiovetőm hangolatlanul feküdt hátamon tokjában.
Párkány menhely
A bika már csak néhány lépésre lehetett tőlem, lábai kopogásától visszhangzott az utca. Ekkor egy párkányt pillantottam meg jobbomon, gondolkodás nélkül felugrottam, de nem voltam elég magasan. A fejem felett erkély húzódott, kedvező adrenalinszinttől vezérelve azonnal ugrottam, és belecsimpaszkodtam az erkély aljába. A bika szarva hegyesen koppant a párkányon. Két kezemmel biztosan tartottam magam, talpam a támadóm szarvától szűk fél méterre lehetett. Csend lett.
Bíztam benne, hogy rövidesen jön egy bikológus és megment, de senki sem jött. A szűk néma sikátorban semmi sem mozdult, magányosan lógicsáltam egy vigyorgó bika szarvai felett. Szerencsére a vadállat nem készült evolúciós ugrásra.
„Ó, hogy reinkarnálódnál egy Burger K*** udvarán!” -vágtam hozzá felülről.

A másodpercek hosszú perceknek tűntek
A bika szemmel láthatólag élvezte a terrort, és nem mozdult alólam. Így felhúztam magam az erkélyre, ahol felmértem a helyzetet. Egy üres utca, egy zárt ajtajú erkély, egy vad oroszlán génállományú sérthetetlen szentállat. Más kiutat nem találván, elővettem a hegedűm, és nekiláttam a Boci boci tarkának laza szado-mazo stílusban. Erre már valaki felfigyelt a lakásban.
Egy lenge ruhájú erős testalkatú, középkorú férfi nyitotta ki az ajtót. Az eléje táruló lávány hatására összehúzta szemöldökét, és értetlenül ennyit mondott:
- Mi van?
- Jó napot kívánok, Goldi vagyok és éppen új tapasztalatokat szerzek. Nahát milyen szépen megépítették ezt az erkélyt! És milyen jó helyre! Ha tudná, mennyire örülök neki! Mit szól ehhez a szürrealista shakespeare-i erkélyjelenethez, ahol Rómeó Júlia erkélyéről szerenádot játszik a lent várakozó szarvasmarhává változott Júliának. Ám a szerenád túl hangosra sikerül és felébreszti a szobában alvó Júlia apját -hárítottam, miközben elpakoltam hangszerem.
Ekkor az össszefagyott szemöldökű mögött megjelent egy másik ruhátlan férfi.
- Hoppá, csak nem zavartam meg valamit? Ezek szerint Júlia apja, a Capulet család feje a fiúkat szereti...előfordul.
Az újonnan megjelent hím rámosolygot, és csak annyit mondott:
- Nahát milyen vállas vagy, kerülj beljebb! – és félrehúzta az ajtóban álló társát.
A csapda bezárult, látszólag nem volt kiút. Vagy szemből a bika, vagy hátulról Júlia apja.
Ekkor segítséget keresve a táskámban kotorászva kezembe akadt egy paradicsom, amit azonnal kibiztosítottam, és az utcára dobtam. A bika rámozdult, kilépett az erkély alól. Azonnal ugrottam, és a földre huppantam. Felpattantam, bátran beintettem a távolodó bika seggének, majd futni kezdtem az ellenkező irányba.
Az egyre messzebbi erkélyről utánam kiáltottak: - Egy teát?
Majd befordultam a következő sarkon.
Jasailmer, Rajasthan India nyugati széle, 40kmre a pakisztáni határtól
2006. április
Goldi kalandjait minden héten nyomon követheted a HarmoNet Mágikus helyek rovatában >>
Ha kíváncsi vagy Goldi művészetére, kattints ide >>



