Este tíz óra körül lehetett. A sötét szoba ágyában már félálomban feküdtem, amikor kopogtak: "Nyisd ki az ajtót!!!" Hirtelen nagyon rossz érzésem támadt.

- Mit akarsz? - kérdeztem, ám válasz nem érkezett, csak erősödő kopogás ugyanazzal a mondattal.
- Nyisd ki az ajtót!
- Ha nem mondod meg, mit akarsz, nem nyitok ajtót!

Éjszakai látogatók
Ekkor hatalmas düh és ütés érte a rozoga faajtót, mely ettől kis híján megadta magát. A szobában áram nem volt, felpattantam hát gyertyát keresni, de nem találtam, így az erkélyajtót nyitottam ki, hogy a Hold bevilágíthassa a szobát. Megdöbbenésemre, amikor kitártam az ajtót, egy férfi lépett be az első emeleti erkélyről, aki elől épphogy ki tudtam térni. Ekkor vettem észre, hogy nem is engem vett célba, hanem a bejárati ajtóhoz sietett, és félretolta annak reteszét. A szoba megnyílt a folyosó felé, és további két férfi lépett be. A helyiséget rosszindulat, félelem, elkeseredettség, düh és alkoholszag töltötte be. Itt ma vér fog folyni.
 
Az egyik férfi öklét magasba emelve azonnal felém indult. Megpróbáltam gyorsan kihátrálni a korhadt, de legalább holdvilágos erkélyre. Három lépés után már a hideg hegyi szél borzolta hajam. Közben ütés nem ért, de a férfi elkapta a kezemet. Szerencsémre a hirtelen mozdulat kibillentette a szesztől ingataggá vált egyensúlyából, és arccal az erkély magas küszöbére esett. Vér.

Segítség!
Kettőt léptem hátra, miközben teli torokból kiabálni kezdtem:
- Segítség ! Rendőr! Segítség! - magamon kívül voltam.
Mögöttem már csak egy hosszú lépésnyi tér, utána ugyanis az öreg fatákolmány már megadta magát, a pusztulásnak.

-Segítség! Kib…… alkohol! Segítsen már valaki! – üvöltöttem ismét a hűvös szélbe. Biztos vagyok benne, hogy az egész völgy hallotta kétségbeesésem, néhányan ki is dugták kíváncsi fejüket. Senki sem mert azonban a négy férfi harcába beavatkozni; a falu lakói úgy érezték, az a karmájuk, hogy csendben figyeljék az eseményeket.

Az emeleti erkély, a zsákutcám. A végét mintha Mekk-Mester építette volna.

„Ohm nama Shivaja”
Elhallgattam, megálltam és egy mély lélegzetet vettem. Az idő végtelenül lelassult körülöttem, önmagam tökéletes középpontjában éreztem magam, világosan látszott, hogy az egyetlen kiút az erkélyre közben kiözönlött három férfin keresztül vezet. Világosan látszott, hogy emberfia nem segít rajtam. Ebben a pillanatban félelmem és gyengeségem elszállt. Bizsergő erő kezdte testem átjárni.

- Ohm nama Shivaja- kezdtem tudattalanul ugyanabba a mantrába, amit pár napja a Tungnath, egy négyezres, hófedte hegycsúcs mezítlábas megmászásánál mondogattam. Ezzel a legerősebb hindi, Shiva, a pusztítás istenének erejét idéztem fel magamban.
- Ohm nama Shivaja - ismételtem, miközben az idő tovább lassult, majdnem minden megszűnt körülöttem, a három férfit kivéve akik már csak két lépésre lehettek.
Azt éreztem, hogy túltöltődtem energiával. Ebben a pillanatban vadállatként támadtam előre.

Hogy ezután mi történt, abból semmire sem emlékszem. A következő kép, hogy a szobában a három férfi felett állok, az egyik hanyatt fekszik, valószínűleg eszméletlen, két társa mellette guggol, az egyik sír. A fejem felett egy faasztalt tartok, amit feltehetőleg akaratom érvényesítésének nyomatékaként helyeztem oda.

Om nama Shivaja- mondtam utoljára, immár nyugodt hangon, az asztalt pedig finoman a földre raktam. A két férfi felpofozta társat, és szó nélkül azonnal távoztak. Bereteszeltem az ajtót. Világos helyzetelemzésre volt szükség, gyertyát gyújtottam, és a földre ültem.

Legalább jó éjszakát kívánhattak volna, mielőtt kimennek. (A cikk nem ért véget. Lapozz tovább!)

Védelmi állás: üvegek, torlasz és balta
Éjszaka közepén a himalayai faluban nem volt hova mennem, ezért úgy döntöttem, hogy maradok, és védelmi állást építek ki.

Először magamat vizsgáltam meg. Sértetlen voltam, kezeimen sem volt nyoma annak, hogy bárkit megütöttem volna. Majd a szobát vettem szemügyre.

Az épület sarkán lévő helyiség négyszer hét méteres lehetett. Öt ajtaja volt. Három az erkélyre, egy a lépcsőházra, egy pedig a másik szobára nyílt további két ablakkal, melyek jól be voltak deszkázva. Három ablak nyílt az erkélyre, ezeket fa paletta, és gyenge tolózár védte, akárcsak a többi ajtót. Egy átlagos állagú ementáli sajt jobb védvonal lett volna. 

A szoba sarkában lévő kacatok között találtam néhány whiskys üveget, amiket széttörve a belső ablakpárkányokon szórtam szét. A székekkel, az asztallal, egy kanapéval és az ággyal az ajtókat torlaszoltam el. A földön elhelyeztem néhány bádogdobozt. Egyetlen használható fegyvert, egy félméteres baltát találtam, amit a földön letakarva magam mellé helyeztem. Csukott szemmel leléptem a távolságokat a szobában, ahogy a fantasy-szakirodalom írja, majd leültem a gyertya mellé, hogy ha elkezdik rámtörni az ajtót a gyertyát elfújva, baltámmal én nyissak kaput.

Meditáció
Nem aludtam, ültem és harmadik szem meditációt folytattam, erőt gyűjtöttem. Sokáig hallottam hangokat, ám ismételt támadás nem érkezett. Pirkadatkor a hátsó kerten áttávozva hagytam magam mögött az út legemlékezetesebb éjszakáját. Csak néhány kérdést vittem tovább magammal az úton.

A Himalaya nyugati része 
2006. május

Goldi

Goldi indiai útjáról szóló sorozatunk jövő héten folytatódik!
Egy fiatalember mezítlábas útja a Himalájában- Goldi sorozata folytatódik >>
Fájdalom-szörny. Goldi megpróbáltatásai Indiában >>
Kapcsolódó fórum a HarmoNeten >>

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.