
A Booker T. and the M.G.’s zenészeként 1992-ben lett tagja a Rock and Roll Hall of Fame halhatatlan társulatának. 2007-ben pedig Grammy-életműdíjjal jutalmazták.
„Ma elvesztettem a legjobb barátomat, a világ pedig elveszítette a legjobb fickót és basszusgitárost, aki valaha élt”- írta Facebook oldalán Steve Cropper zenésztársa, akit Amerika egyik legjobb gitárosának tartanak ma is a szakmában.
Dunn 1941. november 24-én született Memphisben és viszonylag későn, 16 évesen kezdett basszusgitáron játszani. Elmondása szerint a gitáron a hat húrt túl soknak találta, ezért döntött a négy húros basszusgitár mellett. Ráadásul együtt nőtt fel Steve Cropperrel, aki mint tudjuk sosem küzdött akkordváltási gondokkal, vele nehéz lett volna megküzdenie. Meg aztán oly sok kiváló gitáros volt a pályán – mint mondja - nem volt szükség még egyre, így maradt a basszusnál és az önképzésnél.

A Duck becenevet édesapjától kapta, akivel gyakran nézték együtt a tv-ben Donald kacsa kalandjait, persze erre a névre vevők voltak az iskolai barátai sőt, még a tanárai is. Végül a szakmában is elkísérte ez a név egész életében.
A zenei muníciót nem a családjától kapta, hiszen nem volt muzsikus a felmenői között. Az apja féltette is a zenei biznisztől, ahol szerinte sokan kábítószereznek és bele is halnak. Az első zenekarát még az iskolában alakította Cropperrel és a The Royal Spades nevet adták neki, ami a pókerből jött. Jerry Lee Lewis, Little Richard, Chuck Berry és Bo Diddley dalaival próbálkoztak. Memphisben ők voltak az első fehér fiúk, akik ryhythm and bluest játszottak – nem kis feltűnést keltve ezzel. A gázsijuk öt dollár volt és néhány üveg sör.

Az iskola befejezése után először Cropper majd Dunn is a Stax kiadóhoz került, ahol a Booker T’s M.G.’s házi zenekar tagjai lettek. Bár ő szeretett volna többet turnézni, de a cég inkább a stúdióba „kényszerítette” a szárnyalni vágyó „kacsát”. Elmondása szerint csak akkor döbbent rá, hogy milyen népszerű az a muzsika, amit játszik, amikor 1967-ben elkísérte Otis Reddinget az angliai turnéjára. Nem beszélve arról, hogy akkortájt sokan azt hitték, hogy Donald „Duck” Dunn fekete muzsikus!
1971. végén feloszlott a Booker T. and the M.G.’s, majd MGs néven is játszottak egy darabig, majd 1977-ben Booker T. Jones, Dunn és Cropper ismét egymásra talált és néhány albumot is megjelentettek a következő két évtizedben. 1995-ben a Rhythm & Blues Pioneer Awards életműdíjjal jutalmazta őket.

Cropperel való ezeréves kapcsolatáról Dunn ezt mondta:”Steve és én olyanok vagyunk, mint egy házaspár. Ránézek, és tudom, hogy mit rendel ebédre.” Donald „Duck” Dunn a színpadi munkájáról így vallott: „Szeretem a spontán dolgokat. Akkor is, ha minden este ugyanazokat a dalokat játsszuk, változtatni kell egy kicsit, bele kell vinni valami kreativitást, mert így a zenekar is jobban érzi magát. Szeretem, ha mosolyog a zenekar, mert azt a közönség is így fogadja.”



