Nem egyszeri alkalom volt ez, mert március 4-én újra megismételték. 11 órán keresztül játszottak a zenészek, voltak vagy harmincan a dallasi Palladium Ballroom színpadán. Köztük volt – hogy csak néhányukat említsem – David Grissom, Paul Reed Smith, Andy Timmons, Van Wilks és Lance Lopez (képünkön) is, az utóbbi kettő zenei munkásságáról olvashattatok a Rockhálóban is.

Bár Henderson többször koncertezett Európában és olyan óriások társaságában is gitározott, mint B.B. King, Freddie King, Ted Nugent, Johnny Winter, Roy Buchanam és Eric Clapton, mégis viszonylag ismeretlennek számított, különösen nálunk. Igaz, olvastam róla valahol, hogy a bécsi közönség szeretete nagyon meglepte, amikor a szomszédunkban lépett fel. Bízom benne, hogy voltak ott magyarok is! A Guitar Player Magazine azt írta róla, hogy Bugs Henderson nemzeti kincs. Ilyesmit nem túl gyakran jelentenek ki valakiről.

1943-ban született a kaliforniai Palm Springs-ben, de a texasi Tylerben nőtt fel. Mindössze hatéves volt, amikor szerelemre lobbant a gitár iránt és ez kitartott haláláig. Egy lemezboltban vállalt munkát, hogy közel lehessen a muzsikához, az apja annyira nem lelkesedett ezért a szenvedélyéért, így a fiú inkább megpattant otthonról.

Hamarosan saját bandát alakított Sensors néven, majd barátja Ronnie Weiss zenekarához, a Mouse and the Traps-be társult, de még csak 16 éves volt! Itt kapta Buddy helyett a Bugs nevet. Mindössze egy listás dal maradt utánuk a Public Execution. Ezt követően Henderson egyre kapósabb lett és az évtized végére számos muzsikus lemezén játszott a Robin Hood stúdióban.

A blues iránt egyre növekvő vonzalmat kezdett érezni a 70-es években, ebben bizonyára az is közrejátszott, hogy Tylerből Dallasba költözött, ahol a Cellar mulató vagy bár szinte állandó szereplője lett. Henderson emlékei szerint a nagy fekete terem vörös fényben úszott, amelyben más fényt csak akkor látot, ha a rendőrök lámpái pásztáztak a nézőtéren. A lányok bugyiban és melltartóban szolgáltak fel és állandóan élő zene szólt, három-négy banda nyomta úgy reggel négyig. Jó iskola volt, sokat tanult – mesélte.

Hihetetlen, hogy mennyire nem ismert korlátokat a muzsikában, Bugs egyformán otthonosan mozgott a jazz, a swing, a funk és a rockzenében, akkor is, ha sokan bluesgitárosnak tartották.

Nagy változás volt az életében, amikor a kis blues klubokat felváltották a nagyobb arénák, ahol az Allman Brothers Band, B.B. King és Leon Russell társaságában muzsikálhatott. A barátja Freddie King addig abajgatta, amíg összehozott egy saját csapatot, amellyel kiadta az At Last című albumát. Ezután aztán annyira belelendült a lemezkészítésbe, hogy az idők során több mint 14 korongot letett velük.

Ami a magánéletét illeti, Bugs Henderson a Texas keleti részén lévő Jeffersonban élt, felesége Patty és a lánya Zoey jelentette a családi hátteret a munkamániás zenésznek. Nála a család, a zene és a karrier volt mindig a sorrend. Azt, hogy a gitárja milyen sokat jelentett számára jól jellemzi egyik nyilatkozata, amelyben azt mondta, hogy gyerekként sosem labdázott, mert felesleges dolognak tartotta ilyesmivel múlatni az időt gitározás helyett. A zenében sosem ismert tréfát, magával és másokkal szemben is roppant igényes volt. Gitárja a dallasi Hard Rock Cafe féltett ereklyéje.



