Egy éve már, hogy sokan magatehetetlenül ültünk számítógépünk előtt, vagy épp mobiltelefonunkkal a kezünkben. Gary Moore váratlan halálhírének hallatán döbbenetet és valami olyan mély fájdalmat éreztünk, mint amikor a hozzánk legközelebb állók közül veszítünk el valakit.

Egy sajnos hétköznapinak is nevezhető történés forgatta fel világunkat egy szempillantás alatt. Másnap egy szürreális világba ébredtünk. Akkor talán még nem volt reális opció az elfogadás. Nem volt egyetlen egy érintett sem, akire megnyugtatólag hathattak volna a szavak. Hogy ez mára mennyire enyhült vagy változott meg teljesen, nem tudom, mindenesetre a lelkünkben hat a tudat, hogy valójában azóta is velünk van. Ő igazán jelen volt életében is, zenei hatása felbecsülhetetlen, így talán érthető, hogy halála után is folytatódik földi pályafutása.


Gary Moore varázsa abban rejlett, hogy akit megérintett zenéje, onnantól fogva az saját kincsként tekintett rá, melynek megosztása, másokkal való megismertetése szinte belső kényszer lett. Hiába aggattunk rá az évek során számtalan emberfeletti jelzőt, mégis megmaradt egy a különleges tehetségét megfelelő módon használó egyszerű zenésznek. Gitárosnak.


Kétség sem férhet hozzá, hogy a világ legjobb rock gitárosát vesztettük el azon a vasárnapon. Akik követték karrierjét, ismerik munkásságát, mindig is értetlenül álltak a számunkra megmagyarázhatatlan tény előtt, hogy a zenei világ mint másodvonalbeli gitárost kategorizálja. Ez talán őt zavarta a legkevésbé, hiszen tudta, hogy igazából nem így mérik, nem így mérhető az amit ő csinál, és egyébként is inkább belső késztetés vezette, mint tudatos karrierépítés. Nincs is értelme most védőbeszédet tartani munkássága mellett. Az még remélhetőleg nagyon sokáig kiáll magáért.


Gary Moore egy boldog estét követően álmában ment el. Sok minden várhatott volna még rá, és így mi is még számtalan nagyszerű zenével, pillanattal lehettünk volna gazdagabbak. Amit tehetünk annyi, hogy emlékét megőrizve, dalait, felvételeit továbbadva ezentúl másoknak szerzünk hasonlóan meghatározó élményeket.

A hosszú évekig tartó reménykedés, várakozás után hihetetlennek tűnik, de élete utolsó három évében háromszor járt hazánkban: a feledhetetlen alsóörsi koncert, majd a 2009-es budapesti fellépése után 2010 nyarán átutazóban járt nálunk, hogy "majdnem magyarföldön", Eperjesen adjon egy álomszerű koncertet.


Kézenfekvő lenne ide most beszúrni a "Still Got The Blues" című dal, vagy más alapvetésnek számító Gary Moore sláger videóját, mégis inkább álljon most itt egy pár nappal ezelőtt Brightonban rögzített felvétel, mely talán minden erőltetett belemagyarázás nélkül is melegséget hozhat szívünkbe, noha nem Gary Moore szerepel rajta.

Ő itt lesz velünk. Találkozhatunk vele, amikor csak akarjuk...


Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.