
Gary Moore varázsa abban rejlett, hogy akit megérintett zenéje, onnantól fogva az saját kincsként tekintett rá, melynek megosztása, másokkal való megismertetése szinte belső kényszer lett. Hiába aggattunk rá az évek során számtalan emberfeletti jelzőt, mégis megmaradt egy a különleges tehetségét megfelelő módon használó egyszerű zenésznek. Gitárosnak.

Kétség sem férhet hozzá, hogy a világ legjobb rock gitárosát vesztettük el azon a vasárnapon. Akik követték karrierjét, ismerik munkásságát, mindig is értetlenül álltak a számunkra megmagyarázhatatlan tény előtt, hogy a zenei világ mint másodvonalbeli gitárost kategorizálja. Ez talán őt zavarta a legkevésbé, hiszen tudta, hogy igazából nem így mérik, nem így mérhető az amit ő csinál, és egyébként is inkább belső késztetés vezette, mint tudatos karrierépítés. Nincs is értelme most védőbeszédet tartani munkássága mellett. Az még remélhetőleg nagyon sokáig kiáll magáért.

Gary Moore egy boldog estét követően álmában ment el. Sok minden várhatott volna még rá, és így mi is még számtalan nagyszerű zenével, pillanattal lehettünk volna gazdagabbak. Amit tehetünk annyi, hogy emlékét megőrizve, dalait, felvételeit továbbadva ezentúl másoknak szerzünk hasonlóan meghatározó élményeket.
A hosszú évekig tartó reménykedés, várakozás után hihetetlennek tűnik, de élete utolsó három évében háromszor járt hazánkban: a feledhetetlen alsóörsi koncert, majd a 2009-es budapesti fellépése után 2010 nyarán átutazóban járt nálunk, hogy "majdnem magyarföldön", Eperjesen adjon egy álomszerű koncertet.

Kézenfekvő lenne ide most beszúrni a "Still Got The Blues" című dal, vagy más alapvetésnek számító Gary Moore sláger videóját, mégis inkább álljon most itt egy pár nappal ezelőtt Brightonban rögzített felvétel, mely talán minden erőltetett belemagyarázás nélkül is melegséget hozhat szívünkbe, noha nem Gary Moore szerepel rajta.
Ő itt lesz velünk. Találkozhatunk vele, amikor csak akarjuk...



