John Mayall figyelmét sem kerülte el a tehetsége, így egyedüli zenészként játszott az 1967. novemberében piacra dobott Blues Alone című szólólemezén, amelyen minden hangszert Mayall kezelt. Mick Fleetwood távozása után teljes jogú tag lett a Bluesbreakers-ben, szerepel a Crusade című albumon, valamint a Diary Of A Band koncertalbumon is.

1968-ban aztán úgy gondolta, hogy a saját útját kellene járnia és megszervezte a Keef Hartley Band-jét, amely nagy feltűnést keltett a szakmában, hiszen a brit rhythm & bluest a jazz és a big band hangzást varázslatosan ötvözte, amelyhez remek zenészeket talált. Néhány név a csapatából: Henry Lowter (trombita és hegedű), Chris Mercer (tenorszaxofon), Harry Beckett (trombita), Gary Thain (basszusgitár). Mindössze három nap kellett októberben ahhoz, hogy felvegyék a Halfbreed című bemutatkozó lemezüket, amely 1969. márciusában került az üzletekbe.

A Keef Hartley Band volt a harmadik brit zenekar – a Ten Years After és a Who mellett – amelyik részt vett a woodstocki fesztiválon. „Némileg” elhomályosította a szereplésüket, hogy Santana után léptek fel, ami nem lehetett könnyű!

A zenekarával a lemezkészítés terén is aktív volt, a The Battle Of North-West Six (1969) és a The Time Is Near (1970) remekül sikerült, az 1971-es Overdog LP viszont már halványabb lett. Igaz, Hartley ezekben az években többször is átszervezte a bandát, aki menni akart azt elengedte… 1973-ban újra John Mayall-nál játszott, de besegített Bob Brunning egyik formációjában és szólólemezt is megjelentetett Lancashire Hustler címmel. 1975-ben régi cimborájával, Miller Andersonnal muzsikált a Dog Soldier együttesben, amelyet egy LP őriz.

Hartley életrajza 2007-ben jelent meg Halfbreed (A Rock and Roll Journey That Happened Against All the Odds) címmel. November 26-án az angliai Prestonban hunyt el, halálának oka egyelőre még nem ismert.



