Charles Hardin Holley a rock and roll egyik korai mártírja 1936. szeptember 7-én született a texasi Lubbockban. Már ötéves korában szerepelt közönség előtt, hamar feltűnt fantasztikus ritmusérzéke. A későbbiek során tisztességesen megtanult gitározni és nagyszerűen énekelni. Még csak 12 éves volt, amikor már zenekarban játszott, nemcsak gitározott, hanem mandolinon és bendzsón is pengetett. Első "házi" felvétele 16 korában készült. Zenekara a Cricketts volt, itt hamar saját lábára állt.

Amikor Elvis Presleyt látta egyszer 1955-ben szülőhelyén, a Cotton Clubban, tudta, hogy nagyobb sebességre kell kapcsolnia a siker érdekében. Néhány hónappal később ugyanazon a színpadon jó benyomást tett a közönségre, amely éppen Bill Haleyre volt "hangolva". Már akkor elég érettnek tartották a szakmabeliek a kis szemüvegest és társait a lemezfelvételre.
A Columbia nem akart foglalkozni Buddy Hollyval, de a Decca látott benn fantáziát (nem ismerős a munkamódszer?). Első kislemeze a Blue Days and Black Nights című dallal 1956 áprilisában jelent meg.

Mintegy ötven saját dala maradt az utókorra, többségük pergő rock and roll. (Akkoriban inkább dalokban, mint albumokban méricskélték a zenészeket…) A már említetteken kívül a Not Fade Away, a Rave On, a Maybe Baby, az Early In The Morning pályájának gyöngyszemei. A That’ll Be the Day Angliában és Amerikában is listavezető volt.
Gondolt a szerelmesen összesimulni vágyókra is: a Rainin’ In My Heart, a True Love Ways, a Moondreams, az Everyday és a Well All Right egyaránt nagy siker.

Koncertre tartott 1959. február 3-án, amikor az őt és fiatal zenésztársait (Richie Valence-t és Big Boppert) szállító repülőgép lezuhant, s mindannyian szörnyet haltak.
Buddy Holly az elsők között került a rock and roll halhatatlanjai közé. Dalait ismertek a Rolling Stones (Not Fade Away), a Beatles (Words of Love), a Peter and Gordon (True Love Ways) a Santana és a Blind Faith előadásában. Sokan feldolgozták a That’ll Be the Dayt és a Peggy Sue-t is. A hatvanas évek kitűnő vokálegyüttese, az angol Hollies nevét a rock and roll örökifjú szentjétől vette, dalaiból albumot készített. Paul McCartney megvásárolta dalainak kiadási jogát.
Buddy Holly is énekelt másoktól: különösen jól sikerült Chuck Berry Brown Eyed Handsome Manjének átdolgozása, de Little Richardtól, Bobby Darintól is "kölcsönzött".

Eredeti egyéniség volt Buddy Holly, valószínűleg a hatvanas évek zenéjéhez is "hozzá tudott volna szólni". A kiadói „melegen tartják” lemezeit, többet kiadtak az új évezredben, hetvenedik születésnapjára a 26 dalt felvonultató The Definitive Collection nagy siker volt, az idei „kerek” évfordulóra az Icont adták ki a kötelező slágerekkel.
Nem tudhatjuk, hogy a többi „naggyal” együtt induló Buddy Hollyt miért skatulyázták a rock and roll második hullámába. Ennek magyarázata legfeljebb a rockabillys stílusban keresendő.



