
Mark Feltham pedig herflizett a Don’t Start Me Talkin című számban. A basszeros Gerry McAvoy, a dobos Brendan O’Neill volt. Ami a dalokat illeti erről az albumról sokak kedvence volt a Loanshark Blues, az I Ain’t No Saint és a Don’t Start Me Talkin’. Ismét hallhatjuk a felvételeken, régi cimboráját Lou Martint a billentyűs hangszereken.

Az új évtizedet Rory az 1990-es Fresh Evidence-szel indította, (ki gondolta volna akkor, hogy ez lesz az utolsó stúdiólemeze) amelyen egy igazi zenei utazást élvezhetünk, hiszen van ezen a korongon a már jól ismert és nagyon szeretett blues-rock mellett, zydeco, lousianai swamp rock, jump blues és boogie. A basszerosának, Gerry McAvoy-nak a személyes kedvence erről a korongról a Middle Name, amelyben káprázatos szólót játszik Rory.

A harmadik kiadvány, a BBC Sessions eredetileg 1999-ben jelent meg, tehát egy posztumusz zenei anyagról van szó. A dupla CD-n koncert- és stúdiófelvételek egyaránt vannak. Rory ezzel szerette volna meghálálni a BBC-nek azokat a fiatalkori éveit, amelyeket Írországban a rádió mellett töltött, hogy hallhassa az éteren keresztül sugárzott kedvenc muzsikáit. A zenészekről itt annyit, hogy három dobos (O’Neill, Rod De’Ath és Ted McKenna) szerepel a felvételeken, a billentyűs Martin, míg a basszista McAvoy.

Végül a negyedik újra megjelentett CD, a 2003-as Wheels Within Wheels, amely tulajdonképpen egy szépséges akusztikus lemez, amelynek dalair Rory fivére Donal válogatta össze az 1974 és 1994 között a világban készült felvételeiből. A hagyományos blues mellett, hallhatunk itt bluegrasst és ír népzenét is. Ugyanakkor az is különlegeségnek számít, hogy milyen kaliberű muzsikusok játszottak vendégként Roryval: Martin Carthy, Bert Jansch, Lonnie Donegan, Bela Fleck és végül az írek egyik legnagyobb és legautentikusabb formációja, (a) The Dubliners.



