Életerejére és szerencséjére jellemző, hogy túl a kilencvenen autója vonattal ütközött, a jármű totálkáros lett - ő túlélte. Még a múlt hónapban is koncertezett austini klubokban. Join At the Hip című, Grammy-díjas és immár utolsó lemezének alkotótársával, a 75 esztendős Willie „Big Eyes” Smith dobossal, szájherflissel énekessel és zeneszerzővel újabb közös lemezt tervezgettek. Pinetop Perkins a legöregebb zenész, aki valaha Grammy-t vehetett át.

Pinetop Perkins hangszere mellett átzenélte az egész 20. századot. A Mississippi állambeli Belzoniban született 1913. július 7-én. A múlt század húszas éveitől zenélt, eleinte gitározott is, de a negyvenes évektől a zongora mellett kötött ki, miután keze megsérült valami nőügyben kirobbant veszekedésben.

Zongorázni autodidaktaként tanult meg. Példaképe Roosevelt Sykes, Little Brother Montgomery, Pinetop Smith és Leroy Carr. A negyvenes években Robert Nighthawk összehozta Earl Hooker gitárossal, akivel az ötvenes évektől együtt jártak "bulizni", s aki segítette pályáján. Zenélt Sonny Boy Williamsonnal és B.B. Kinggel.

-„Ő volt a Mississippi-vidék egyik utolsó nagy zenésze. Nem csak személyesen nekem fog hiányozni, hanem mindenkinek, aki szereti ezt a zenét” – jelentette ki a Magyarországon is többször járt blueslegenda Pinetop haláláról értesülve.
Perkins hosszú éveken át tagja volt Muddy Waters bandájának - Otis Spannt váltotta 1969-ben - majd az emlékét ápoló tribute bandnek is. Alapítója a Legendary Blues Bandnek, hosszú éveket töltött ebben a zenekarban. Egyik leghíresebb számának, a Pinetop Boogie Woogie-nak Pinetop Smith a szerzője, ezt 1953-ban vette fel először. A számot Clarence "Pinetop" Smithnek, egyik mentorának ajánlotta.

A Williamson’s King Biscuit Time rádió programjában ismerték meg szélesebb körben az ötvenes években és még akkoriban felvételeket készített és koncertezett Earl Hookerrel, Big Joe Williamsszel, Robert Nighthawk-kal, Ike Turnerrel és másokkal. Később „játszótársa” lett napjaink gitárlegendája, Buddy Guy is.

Élete nagy részében együttesekben játszott tagként vagy vezetőként, csak jóval hetven fölött kezdte önálló lemezeinek megjelentetését. Boogie Woogie King volt az első önálló lemezének címe, amely 1976-ban jelent meg, s amelyet zsinórban követett a többi 15, s jó néhány válogatáson is hallani játékát. Nem túl sok ennyi lemez, de mindegyik aranyat ér. Bluesklubokban szólóban vagy trióban is muzsikált.
Szerepelt Martin Scorsesénak a Duna TV-ben is bemutatott bluestörténeti sorozatában, a Piano Blues című részben. A Blues Music Award-ot igen nagy számban érdemelte ki, s a legjobb zongoristának járó díj az ő nevét viseli. Idén is jelölt, s nem lennénk meglepve, ha a szomorú aktualitás nyomán meg is kapná.

Társaságkedvelő embernek ismerték, szeretettel vették körül az emberek. Szép hosszú,”munkás” élet jutott neki, kívánjuk, hogy minél több tehetséges, fiatal muzsikus érjen meg ilyen matuzsálemi kort. Ennek titkát Pinetop Perkins abban látta, hogy mindig arra törekedett, hogy több mindennel foglalkozzék…Tessék kipróbálni!



