A tenorszaxofon egyik legjelentősebb művésze 84 éve, 1927. február 2-án született Philadelphiában. Nyáron már 20 esztendeje lesz, hogy Stan Getz még egyáltalán nem idős korban, hatvanas éveinek közepén távozott az élők sorából.

Csaknem ötvenéves pályafutása során 300-nál több lemezfelvételt készített, hangszerének érzelemgazdag és tiszta hangjával számos maradandó alkotást hagyott a zeneszerető utókorra.


Kezdetben Lester Young volt a példaképe, majd kialakította jellegzetes saját stílusát. "Mindannyian szeretnénk úgy játszani, mint Stan Getz, ha tudnánk." Ezeket az igencsak elismerő szavakat nem más mondta egy alkalommal, mint John Coltrane, aki pedig sokak szerint maga volt minden idők legnagyobb tenorszaxofonosa.

Az ifjú Getz az iskolai zenekarban bőgőn kezdett játszani. Tizenhárom évesen az apjától kapott altszaxofonon muzsikált, s ekkortól teljesen eljegyezte magát a zenével. Kipróbálta a különböző szaxofonfajtákat, míg végül a gazdag, telt hangú tenorhangszer mellett döntött.


Tizenhat évesen már profi munkát kapott Jack Teagarden zenekarában, majd Stan Kenton, Jimmy Dorsey, Benny Goodman, Woody Herman zenekarai következtek. Hermannél 1947-ben tagja lett a híres "Four Brothers" szaxofonnégyesnek, amely rajta kívül Zoot Simsből, Serge Chaloffból és Herbie Stewardból állt. Közben 1946-ban elkészítette első, saját zenekarával készült felvételeit is.

Az ötvenes évektől Getz neve egyre inkább összekapcsolódott a cool jazzel, s visszafogott, finom, tiszta hangjai azonnal felismerhetővé tették stílusát. Az évtized folyamán többek között a műfaj olyan nagyjaival játszott együtt, mint Gerry Mulligan, Jimmy Raney, Lionel Hampton, Horace Silver és Oscar Peterson.


1958-ban kábítószer-problémái elől három évre Dániába menekült. Amikor 1961-ben visszatért, felvette azóta is az egyik legtöbbre  tartott - és általa is leginkább kedvelt - lemezét, a "Focus"-t,  amelyen Eddie Sauter vonósokra írt hangszereléseire rögtönzött.

Egy évvel később belevetette magát az akkoriban népszerűvé váló bossa novába, és Charlie Byrd gitárossal elkészítette a "Jazz Samba" című albumot. Ekkoriban ismerkedett meg a nagyszerű brazil zongorista-zeneszerzővel, Antonio Carlos Jobimmal, valamint a gitáros Joao Gilbertóval és feleségével, az énekesnő Astruddal. Együttműködésük és abban Getz gyönyörű játéka tovább népszerűsítette a bossa novát, és Jobim "Ipanemai lány" című dala, amelyet 1963-ban vettek fel, a következő évben a népszerűségi listák élére került.


1964-től kezdve saját kisegyütteseivel ismét hagyományosabb dzsesszt játszott. 1967-ben egy kiváló fiatal zongorista, Chick Corea csatlakozott kvartettjéhez, majd még számos ifjú - később  saját nevén is jelentőssé váló - muzsikus fordult meg együtteseiben.  A nyolcvanas évtized folyamán is számos lemezfelvételt készített, egészen haláláig: egy ideje már tudott arról, hogy rákja van, s a gyógyíthatatlan kór végül 1991. június 6-án végzett vele.

Pályafutása során tizenegy Grammy-díjat kapott, és még életében, 1986-ban beválasztották a Down Beat című szaklap dicsőségcsarnokába az olvasók szavazatai alapján.


Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.