
Sam Cooke dalénekes volt, talán a dallamos soul a legprecízebb meghatározás a stílusára, de ebbe jócskán belefértek a pop szívdöglesztő slágerei is. A Mississippi állambeli Clarksdale-ben született 1931. január 22-én, de hamar Chicagóba került. Rebesgették az 1935-ös születési évet is, de egyezzünk ki 1931-ben, szegénynek úgyis mindegy.

Mint a zenére fogékony színes bőrű gyerekek általában ő is templomi kórusban gospelt kezdett énekelni. A Soul Stirrershez társult, az ötvenes évek elején, ez a csapat ugyanannál a lemeztársaságnál készített felvételt, amelyik Little Richarddal dolgozott. Sam Cooke korán elhagyta a gospelt, olyan példaképeket követett, mint Billie Holiday, Nat King Cole és Sammy Davis Jr. Nem tette rosszul 1957-ben a Keen lemezcégnél megjelent You Send Me című dalával első lett a kislemez-listán és fél éven keresztül őrizte pozícióját.

Fényes karriert futott be 1957 és 1965 között. Amerikában több mint negyven dala került fel a kislemezek százas listájára, s jutott belőlük jó néhány a Billboardra is, s nem kevés a dobogós nóták száma sem. Csak úgy találomra emeljük ki az Only Sixteent, az I Love You For Sentimental Reasonst, az Everybody Loves To Cha, Cha, Chát, a Wonderful World-öt, a Bring It On Home To Me-t (rengetegen dolgozták fel fehérek és feketék, ebben a formájában Lou Rawls énekelt vokált) és természetesen a Cupid-ot.

Az énekes 1960-tól az RCA-hoz szerződött. Már itt vette fel a Chain Ganget, amely második helyig jutott. Átvette Willie Dixon híres bluesát, a Bason Street Bluest vagy a Tennesse Waltz című abszolút amerikai sikert. De említhetjük akár a Twistin The Night Away, az Another Saturday Night és az A Change Is Gonna Come című dalait.

A hatvanas években a soul felé fordult. Elénekelte a nagyon sok átdolgozást megért Send Me Some Loving, a Frankie and Johnny és a Let’s Go Steady Again című dalokat. Az évtized elején saját lemezkiadót hozott létre, amelyhez csatlakozott Bobby Womack is.

Nemzedékek dolgozták át számait. Aretha Franklin, Otis Redding, Howlin Wolf, Bobby Womack, James Taylor és Smokey Robinson tanult tőle, akárcsak Marvin Gaye és James Brown a soul-nagypapa. De nem maradnak ki közülük a fehér rhythm and blues élenjárói sem, mint a Stones, az Animals vagy fiatalabb éveiben Rod Stewart.

Sok színes bőrű zenésztársához hasonlóan részt vett a polgárjogi mozgalomban. Aligha meglepő, hogy már az első körben bekerült a rock and roll halhatatlanjai közé. Nem tudjuk, meddig jutott volna, ha Bertha Franklin mégsem süti el a fegyvert a Hacienda Motelben.



