Mindenekelőtt olyan dalok, mint a Buona Sera Signorina, az Oh, Mary vagy az Angelina - de sorolhatnánk hosszan, a bulis nótákat. A kitűnő énekest a rock and roll előfutárai közé kell sorolni, ám a Buona Sera nélkül nehezen képzelhetők el bulik a rock and roll korszak csúcsán, s évtizedekkel később is.

Louis Prima pontosan 100 éve született, de vannak, akik egy esztendőt lecsalnak belőle. Dalai rendkívül sokféle stílusban íródtak. A dzsessz és általában a zene történetében fontos szerepet játszó New Orleansban született olasz bevándorló szülők gyermekeként. Hegedűn kezdte a zenei tanulmányait, de nagyon hamar a jazz felé fordult az érdeklődése, s a trombitát választotta hangszeréül. Testvére, Leon is ezen a hangszeren játszott. Trombitásként nagyon hamar beférkőzött a legjobbak közé, énekesként csak később jegyezték.


Első zenekarával a New Orleans Ganggel többek között a Way Down Yonder in New Orleans című nótát hozta a köztudatba. Ezt nagyon sokan „kisajátították”. Louis Armstrong és King Oliver volt a példa számára. Zeneszerzőként a harmincas évektől ismert volt - Benny Goodman 1936-ban már játszotta tőle a Sing, Sing, Singet.

Első saját lemezeivel 1939-től jelentkezett, késői indulását hamar behozta. A harmincas évektől New Yorkban zenélt, zenekarával együtt a Broadwayn, filmekben szerepelt. A negyvenes években a Robin Hood musicallel gyarapította sikereinek számát. Az ötvenes évek elején, a rock and roll-őrület kirobbanása előtt a latinos temperamentumú Louis Prima rátalált Dorothy Keely Smithre, aki nemcsak szerző- és énekes társa, hanem felesége is volt éveken át. Ha nem is lehetett éppen világszépének nevezni, de igen mutatós nő volt. (Nem ő volt az első, sem az utolsó hitvese). Miután Keely is szenzációsan énekelt, duettjeikkel óriási sikereket arattak.


A névjegyévé vált Buona Sera Signorina – nincs zeneszerető ember, aki ne ismerné - lassú, tangóhoz hasonlatos ritmusban indul, majd fergeteges gyorsra vált. Igazi tánciskolai erőpróba, a nosztalgia bulik csúcspontjaként kerül a lemezjátszókra. A maga korában nem került listára, akárcsak másik híres dala, az Angelina.


Nem ő az egyetlen, aki a megérdemeltnél sokkal kevesebb figyelmet kapott a szakmától és a közönségtől. Együtteseiben mindig nagyszerű zenészek játszottak – mint, Sam Buttera tenorszaxofonos és Pee Wee Russell klarinétos -  Russell több közös daluk társszerzője.

A tánczene mellett repertoárját jazz- és blues standardek gazdagították. Feltétlenül említést érdemel közülük a Basin Steet Blues, a Jump, Jive and Wail, a Hey Boy, Hey Girl. Remekül dolgozta fel a Sentimental Journey és a When The Saints Go Marchin in című klasszikusokat. S ki ne felejtsük a már említett remekét, az Oh, Maryt, a  Banana Split Split for My Baby, a Birth of The Blues, a Just a Gigolo - I Ain’t Got Nobody című dalait. Utóbbiban is nagyot alakít az asszonnyal.

   
1966-ban a Dzsungel könyve Walt Disney-féle filmváltozatában az orángután-királynak kölcsönözte a hangját. Louis Prima a hetvenes években is fel-feltűnt a pódiumon. A hetvenes évek közepén agytumorral operálták. Nem nyerte vissza egészségét, 1978. augusztus 24-én meghalt.

A több mint száz albuma közül túlsúlyban vannak válogatások. Az utóbbi években is megjelent néhány csemege, amellyel a kiadók adóztak emlékének – a Best of The War Years 2003-ban és az 1944-1945, majd, a Live From Las Vegas valamint a Live Jazz from Club 15. Erre az évre is jutott egy Prima lemez – egy újabb Best of a gazdag kínálatból.


Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.