Túlságosan gyorsan élt, túlságosan nagy szeletet hasított ki magának a zenéből, túlságosan nyugtalan volt. 36 év alatt elégette magát, de 23 évvel halála után is minden idők egyik legnagyobb basszusgitárosának tartják.

A napokban tették közzé a zenészek musicradar honlapján minden idők 25 legjobb basszistájának listáját, amelyen a nevét az előkelő 6. helyen találjuk.


A pennsylvaniai születésű Jaco Floridában, 12 évesen, dobosként kezdte zenész pályafutását, ugyanis az apja Jack Pastorius ezen a hangszeren játszott. Tizenöt évesen tért át a basszusgitárra, kezdetben névtelen zenekarokban muzsikált, de 1973-ban már a miami egyetemen tanított. Első lemezét 1974-ben készítette, a Party Down című blues albumot azonban egy olyan dzsesszfelvétel követte, amelyen Paul Bley zongorista és az akkor szintén még csak ígéretes kezdő, Pat Metheny gitáros játszott.

Sokirányú érdeklődése már ekkor megmutatkozott: megismerkedett Joni Mitchell-lel, és a kanadai folk-rock énekesnő pályájának fordulóját jelentő, dzsesszes-keleties hangzású Hejira című lemez fő irányadója volt. Hamarosan bekerült a kor legnépszerűbb dzsessz-rock csapatába, a Weather Reportba. A legenda szerint néhány felvételével kísért levelet írt a zenekarvezető Joe Zawinulnak, mely szerint megeszi reggelire a Weather összes addigi basszusgitárosát. Zawinulnak tetszett ez a pimaszság - no meg Jaco rendkívüli tehetsége, és 1981-ig ő kezelte a négyhúrost a zenekarban. Ez volt a  Weather Report legnagyobb korszaka, a Black Market, a Heavy Weather, a 8:30, a Night Passage című maradandó értékű lemezek követték  egymást. Pastorius üveghangjaival, sajátos akkordjaival igazi szólóhangszerré emelte a basszust, egyenrangúvá téve a zongorával és a fúvósokkal.


Neki azonban ez is kevés volt: tovább dolgozott Joni Mitchell-lel, készített felvételeket Flora Purimmal, Herbie  Hancock-kal, és hogy biztos legyen saját zenei elképzeléseinek megvalósításában, szólólemezeket is produkált, miközben megalakította a big bandszerű Word Of Mouth együttest, amely már-már szimfonikus hatású dzsessz-rockot játszott. Ez a banda az 1983-as japán koncertfelvétellel, az Invitationnel jutott a csúcsra.

Sajnos ez az állandó magas hőfok felemésztette Pastorius erejét: alkoholista lett. 1985-ben be akart törni apja házába. Letartóztatták, ekkor még önként vállalta az elvonókúrát. Egy évvel később azonban már egy New York-i pszichiátriai intézet lakója lett, mániás depressziót állapítottak meg nála. Ahogyan ilyen túlpörgő művészek esetében lenni szokott, a gyógyszerek sem segítettek rajta. Újabb zenei kísérletei kudarcba fulladtak, tönkrement, odáig süllyedt, hogy parkokban aludt és élelmet lopott.


Utoljára 1987. szeptember 11-én próbálkozott felmenni a színpadra a floridai Fort Lauderdale-ben: Santana koncertjén szeretett volna hívatlanul játszani, de a biztonságiak nem ismerték fel és elzavarták. Másnap hajnalban szeretett volna bejutni egy Wilton Manors-ban lévő bárba, de a teljesen lezüllött zenészt nem akarták beengedni, összeütközésbe került az egyik kidobóemberrel, aki eszméletlenre verte. Pastoriusnak megsérült a feje, a jobb szeme és a karja is, kórházba szállították, ahol kómába esett, agykárosodása visszafordíthatatlanná vált és kilenc nappal később szeptember 21-én meghalt. Támadója, vagyis gyilkosa a hírek szerint nyolc hónap börtönt kapott.


Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.