
Különböző kábítószeres szeánszokon vettek részt az "utazás" olyan apostolaival, mint Timothy Leary, vagy Ken Kesey, a Száll a kakukk fészkére írója. Az ilyen szeánszon alakult át a Warlocks Grateful Deaddé, és ettől kezdve 30 éven át játszották a bluesban, country-ban gyökerező "utazó" zenéjüket, amelyről egy kritikus igen találóan azt írta: egy-egy darabban olyan mértékben játszanak az idővel, hogy azok pontosan annyi ideig szólnak a hallgatóban, ameddig ő maga akarja érzékelni.
Ha elővesszük a Dead leghíresebb felvételeit, a Dark Start, a St. Stephent, az Anthem Of The Sunt, igazat kell adnunk ennek a véleménynek. A hallgatói lebegést még Robert Hunter szövegei is erősítették, ő gyakorlatilag három évtizedig "házi költője" volt az együttesnek.

A Dead kezdetben egyike volt a San Franciscó-i hippizenekaroknak. A Haight Ashbury-negyedben gombamódra szaporodtak a hozzájuk hasonló elvarázsolt együttesek, a Jefferson Airplane, a Seeds, a Big Brother and Holding Company, az Electric Prunes, a 70-es évektől azonban már egyedül ők vitték tovább ezt a vonalat. A szelíd arcú García titokzatos szőrmókká alakult át, de érdekes, lágy hangja és utánozhatatlan gitárjátéka nem változott.
A Grateful Dead elsősorban koncerteken tudott fantasztikus élményt nyújtani, - ott voltak Monterey-ben és Woodstockban is - rajongóik kezdetben a kis friscói kommunákból alakultak ki, hamarosan azonban több ezren követték rendszeresen őket keresztül-kasul Amerikán, sőt, a világ más tájaira is, például Egyiptomba, ahol 1978-ban a gízai piramisoknál lépett fel az együttes. A Deadheadek (halálfejek) nem egyszerű rajongók voltak, hanem együtt éltek-lélegeztek a zenekarral, nemcsak emberi, hanem művészi közösséget is alkottak velük.

A Grateful Dead még a 90-es években is rendszeresen játszott, bár voltak tagcserék, halálesetek, de az alapítók - García, Phil Leish, Mickey Hart, Bob Weir, Bill Kreutzmann - fáradhatatlanul dolgoztak tovább. Aztán 1995-ben Jerry örökre letette a gitárt: a sors iróniája, hogy Utazás Kapitány éppen egy elvonókúrán kapott szívrohamot. Hét évvel később az életben maradtak megpróbáltak újra összeállni, de a hűséges Deadheadek nem fogadták el őket vezéregyéniségük nélkül.



