
Pedig végig megőrizte optimizmusát, még tavasszal is dolgozott egy Nashville-i stúdióban a Flying Burrito Brothers comeback-albumán. Zenésztársa és közeli barátja, Colin Linden szerint a legkiválóbb zenészek és emberek közül való volt Bell, aki sosem veszítette el tudásvágyát és életszeretetét. Hangszeres játéka 61 éves korára pedig szerinte jobb volt, mint valaha. Nemcsak zongorán, hanem orgonán, tangóharmonikán és szaxofonon is kiválóan játszott, ezen kívül dalszövegeket is írt.
A neves kanadai Dr. Leslie Bell zenész-karmester fiaként, Richard már négyévesen elkezdte a játékot a fekete-fehérbillentyűkön, majd később a kanadai Royal Conservatory of Music növendéke lett. Bell muzsikus karrierje a 60-as évek végén kezdődött a Ronnie Hawkins and the Hawks formációban, majd csatlakozott Janis utolsó együtteséhez, a Full Tilt Boogie Band-hez.
Ezt követően olyan zenei nagyságokkal készített lemezeket, mint Bob Dylan, Paul Butterfield, John Sebastian, Bruce Cockburn, Bonnie Raitt, Judy Collins, Colin Linden, a Cowboy Junkies, Michale Kaeshammer, Joe Walsh, nemrég pedig a torontói Pork Bellies Futures jazz/blues bandával. A 90-es évek elején a The Band tagjainak sorában találjuk, az ő billentyűs-játékát hallhatjuk a Jericho, a High on the Hog és a Jubilation című albumokon.
Richard Bellt a zenésztársadalmon kívül édesanyja, nővére, unokahúgai és unokaöccsei gyászolják.
Géczi László



