
Kezdetben őt is a blues vonzotta, játszott Alexis Korner zenekarában, ott találkozott Mick Jaggerrel és Charlie Watts-szal, a későbbi Kövekkel. Elmore James gitárjátékát kiválóan tudta utánozni, innen az akkoriban felvett művészneve is, Elmo Lewis. Még herflizni is megtanult Jimmy Reed lemezeit hallgatva, de ebben segített neki Cyril Davies is, aki a korai brit blues egyik legnagyobb tekintélyének számított. Hiába volt azonban zeneileg felkészültebb társainál, Jagger mellett nem lehetett vezéregyéniség.
Egy idő után ő jelentette a Rolling Stones-ban a különlegességet, a hagyományos rock and rolltól és rhythm and bluestól eltérő hangzásokat. Az ő törekvéseit tükrözte teljes egészében az 1967-ben megjelent His Satanic Majesty's Request című pszichedelikus-elektronikus album, de megőrizték finom hangszereléseit, szólóit olyan híres dalok, mint az Under My Thumb, az Out Of Time, az As Tears Go By, a Lady Jane - ez utóbbiban a középkori dulcimert pengeti - a Paint It Black és főleg a Ruby Tuesday, amely az ő zongora és blockflőte-játékára épül. Gitárosnak sem volt utolsó, főleg a slide gitárban volt erős.
A 60-as évek vége felé azonban Brian egyre inkább magára maradt, a zenekar kábítószerbotránya őt viselte meg a legjobban. Előfordult, hogy hangszerszólóit a többiektől külön, a stúdióban egyedül vette fel. Magánélete is csődöt mondott, éppen zenekartársai, Jagger és Keith Richard szerették el barátnőit, Marianne Faithfullt, majd Anita Pallenberget, egyik gyermekének anyját pedig később Donovan vette el. Az 1968 decemberi balul sikerült tv-felvétel, a Rolling Stones Rock and Roll Circus volt az utolsó szereplése a Stonesszal. Kilépett, helyét Mick Taylor vette át.
Jones új életet akart kezdeni. A keleti zenék izgatták, Marokkóba ment, készített is egy lemezt a helyi Joujouka együttessel. Rocktörténeti kuriózum, hogy az útra elkísérte Jimmy Page és Robert Plant, a Led Zeppelin két tagja, akiknek későbbi munkásságára nagy hatást gyakorolt az arab zene. A Joujouka-lemezt sokan a "világzene" születésének is tekintik. Brian állapota azonban egyre romlott az alkohol és a kábítószer miatt, ezek csak súlyosbították az őt születése óta kínzó asztmáját.
1969. július 3-ra virradóra azonban holtan találták London melletti villájának úszómedencéjében egy kerti mulatság után, állítólag baleset volt. Halála körülményei azonban máig tisztázatlanok, a legújabb változat szerint összeszólalkozott egy pincérrel, aki belökte a vízbe az erősen drogos muzsikust. De van olyan verzió is, hogy a muzsikust Franck Thorogood, a házán dolgozó kőműves ölte meg. Thorogood egyébként állítólag halálos ágyán be is vallotta tettét, eljárás azonban soha nem indult ellene. Ezt a változatot Stoned címen filmen is feldolgozták.
Két nappal később a Stones a Hyde Parkban negyedmillió néző előtt ingyenes koncerten emlékezett meg róla. Mick Jagger Shelley Adonais című költeményéből olvasott fel búcsúzásképpen. A papírdobozokból felszálló ezer fehér lepke azt a Briant szimbolizálta, aki az élettel szemben megmérettetett és könnyűnek találtatott.
Július 10-én Cheltenhamben temették el kétévesen meghalt húga, Pamela mellé abban az ezüst és bronz koporsóban, amelyet Bob Dylan küldött a családnak. "Ne ítélj túl keményen" - írták a sírjára.



