
A Canned Heat egy kicsit „aktualizálta” a fotót: a Future Blues borítóján az öt muzsikus nem tengerészgyalogos, hanem űrhajós ruhában emeli fel a zászlót – ne felejtsük el, hogy alig egy évvel vagyunk az Apollo 11 holdraszállása után. Rosenthal fotója aztán 16 évvel később ismét felbukkant a rock-piacon: ezúttal a Status Quo használta fel az In The Army Now című albumának borítójára, ami szintén nem nevezhető háborús propagandának.
Máskor is előfordult, hogy a rock-ban olyan fotókat, vagy más „ikonokat” használtak fel, amelyek más összefüggésben váltak korábban híressé. A Led Zeppelin II című album borítóján az együttes tagjait az I. világháborús repülős legenda, Manfred von Richthofen, a híres-hirhedt „Vörös Báró” légi egysége közé rejtették. Bonzo Bonham az 1975-ös amerikai turnén olyan szerelésben – fehér ruhában, fekete keménykalapban – jelent meg, mint Malcolm McDowell a Mechanikus narancs filmváltozatának főszereplőjeként.
A The Who Tommy-jának Ken Russell-féle moziverziójának egyik jelenetében a megőrült hívek aranyborjú helyett egy nagy Marilyn Monroe-bábú lábait csókolgatják – Marilynt abban a közkeletű pózban ábrázolják, amikor a metróhuzat felfújja fehérszoknyáját a Hét évi vágyakozásban. A The Smiths különösen erős volt filmhivatkozásokban. Bemutatkozó lemezükön az Andy Warhol köréhez tartozó Paul Morrissey Húsának egyik jelenete volt látható, a Meat Is Murder borítóján lévő amerikai tengerészgyalogosok Emile de Antonio amerikai dokumentumfilm-rendező Vietnam-témájú 1968-as A disznó éve című alkotásában szerepeltek, a The Queen Is Deaden pedig Alain Delon látható az 1964-es Megtörhetetlenből.
Jól ismert a leragasztott szemű és szájú II. Erzsébet a Sex Pistols God Save The Queen kislemezéről, amelyet négy éve újra kiadtak a királynő uralkodásának 50. évfordulójára. A Grand Funk Railroad 1971-es E Pluribus Funk című lemeze az Egyesült Államok címerében szereplő latin jelmondatot, az „e pluribus unum”-ot alakította át, amely eredetileg az Angliától elszakadó 13 alapító állam egységére vonatkozott. A banda stílszerűen a borítót is kerekre, ezüst dollárt formázóra alakította.
Ugyancsak az amerikai mítoszok közül választott a hard-rock alaplemezéhez, az In Rockhoz a Deep Purple: a rushmore-i hegy szikláiba vájt amerikai elnökök – George Washington, Thomas Jefferson, Abraham Lincoln és Theodore Roosevelt – helyét a Blackmore, Gillan, Glover, Lord, Paice ötösfogat foglalta el. (E sziklák között játszódik egyébként Hitchock Észak-Északnyugatra című krimijének egyik kulcsjelenete).
Pont ebből az ikonográfiából hiányozzon a Beatles? Természetesen nem, hiszen a Sgt. Pepper, amelyre már annyiszor hivatkoztunk – és még fogunk is feltehetően – több tucat hírességet vonultat fel a Beatles barátaiként, kedvenceiként, esetleg lelküket, életüket valamiképpen meghatározó figurákként.
Alig egy évvel később, 1968-ban, Frank Zappa az egész pszichedeliát és hippizmust kicikiző lemezének, a We're Only In It For Money borítójára a Borsőrmester emberektől burjánzó borítójának a pontos mását produkálta – természetesen mindent idézőjelbe téve. Maga Zappa például fehér fodrosgalléros női miniruhában feszít rajta. A fotó azonban végül, jogi viták elkerülése végett, a lemezalbum belsejébe került, és csak az 1990-es években, a CD-s újrakiadás idején került a neki szánt címlapra.



