
...Angyalfejű hipstereket égve az éjszaka gépezetében/ A csillagos dinamóhoz fűződő hajdani égi kapcsolatért..."
(Orbán Ottó fordítása)
Egy torzonborz őrült, nemcsak május királya, Halál-Apa hazaszálló fia, aki öregen sem tudott megvénülni. A Nemes Igazságok Apokrif Evangelistája. Költő, átszellemült és önironikus próféta, emberjogi és békeharcos, kántáló spirituális guru, tiszta agyú tudattágító, jazzt lélegző előadó. És mindenekelőtt Szabad Ember. Nyolcvan éves lenne szombaton Allen Ginsberg, a "beat-nemzedék" és a 20. századi amerikai költészet legnagyobb alakja.
Ginsberg 1926. június 3-án született a New Jersey állambeli Newarkban, oroszországi eredetű zsidó családból. Apja, Louis Ginsberg angoltanár és költő, anyja, Naomi Levy gyógypedagógus és a kommunista mozgalom lelkes híve volt, aki fiait gyakran magával vitte különböző gyűlésekre. Az anya azonban súlyos beteg volt, epilepsziás és paranoiás 1941-ben elmegyógyintézetbe került, elektrosokkot kapott, homloklebeny-műtétet hajtottak végre rajta, teljesen eltompulva halt meg 1956-ban. Ginsberg egyik legmegrázóbb erejű műve, a Kaddis neki állított emléket.
Kamaszéveiben Ginsberg leveleket küldözgetett a The New York Times-nak, amelyekben aktuális politikai kérdésekről, a II. világháborúról és a munkások jogairól fejtette ki nézeteit. Középiskolásként az irodalom érdekelte elsősorban, Walt Whitman volt akkoriban a mindene, később a 19. századi amerikai költő szabadon áradó poézisének legavatottabb követőjévé vált. A középiskola elvégzése után a Columbia Egyetemre iratkozott be előbb jogra, majd irodalom szakra, bár diplomát soha nem szerzett, viszont az egyetemi évek alatt került barátságba a későbbi beatmozgalom legendássá vált alakjaival, William S. Burroughs-szal és Jack Kerouac-kal, akikkel együtt élvezte a kábítószer, a szabad szerelem, az alkotás gyönyöreit. 1948-ban drogos hallucinációban William Blake hangját hallotta, amint a napraforgóról verselt, s ez indította el a költői pályán. Kezdetben a hagyományos, klasszikus verselést választotta, később sorai egyre áradóbbakká váltak, verselése egyre spontánabb lett. 1949-ben orgazdaság vádjával letartóztatták, de végül vádalkuval börtön helyett pszichiátriai kezelésre kötelezték. Itt ismerte meg az ifjú írót, Carl Solomont, akinek később az Üvöltés című költeményét ajánlotta. Solomon a 90-es években maga is megírta élményeit The Pilgrim State Hospital címmel.
Ginsberg szabadulása után Mexikóba utazott, ahol különféle drogokkal kísérletezett, majd 1955-ben San Franciscóba költözött, ahol piackutatóként is dolgozott. Itt ismerte meg élete nagy szerelmét, a fiatal modell és költő Peter Orlovskyt, akivel haláláig együtt élt. Még abban az évben San Francisco bohémnegyedének egyik üzletében olvasta fel először Ginsberg az Üvöltést, amely az alkalmi közönség körében viharos sikert aratott. Lawrence Ferlinghetti, a City Lights Könyvkiadó vezetője rögtön el is kérte a kéziratot, s 1956 májusában meg is jelent az Üvöltést és egyéb verseket tartalmazó kötet. A cenzúrahatóság azonnal lecsapott rá, obszcenitással és trágársággal vádolták a valóban nyers és szokatlanul szókimondó művet, ám 1957-ben a bíróság kimondta, hogy az Üvöltésben olvasható durva részleteket ellensúlyozza a költemény szociális értéke.
Az új költészet alapműve, amely a gyakorlatba ültette a "lélegzés-költészet" elméletét (ez a jazz-zenének, főleg Charlie Parker, Miles Davis és John Coltrane játékának ritmusára való verselésből alakult ki), és egyesítette további Whitman és Carl Sandburg szófolyamait, Blake vízióit, valamint a blues és a zsidó imák szerkezetét, milliókhoz jutott el, s miközben megkezdte világhódító útját, maga a szerző is útnak indult. Orlovskyval előbb Párizsban töltöttek hosszabb időt, majd rövid New York-i tartózkodás után Dél-Amerikát, Európát, Marokkót, Indiát és Japánt kóborolták be.
Ginsberg 1965-ben hírlapi tudósítóként Kubába utazott, ám mivel meglehetősen nyíltan bírálta a drogellenes törvényt, a homoszexuálisok elnyomását és üldözését, hamarosan kitoloncolták. Nem járt jobban Csehszlovákiában sem, ahol hatalmas tömeg előtt szavalta a Május királyát, de a hatóságok itt is távozásra kényszerítették a laza erkölcsűnek tartott költőt. A hatvanas évek elejétől belevetette magát a hippimozgalomba (tőle származik a "flower power" jelszó is), ekkor már maga is komolyan foglalkozott a meditációval, a Zen buddhizmussal, az erőszakmentes élet megvalósításával, s szerepe volt a vietnami háború elleni tiltakozás megszervezésében, a chicagói Grant Park-i tüntetésen, amit a rendőrök szétvertek, az elsők között menetelt. Ekkoriban a hippik "ellen-elnökjelöltnek" is kinevezték. Később is szakadatlanul ostorozta a fegyverkezés héjáit, többek között az 1982-ben megjelent Plutónium-óda (Plutonian Ode) című kötetében.
Közben állandó résztvevője volt azoknak az LSD-vel való kísérleteknek, amelyeket előbb Ken Kesey és baráti köre, a Merry Pranksters, majd Timothy Leary, a Harvard egyetemről eltanácsolt, a LSD-t egyfajta spirituális útként hirdető egykori kutatóorvos vezetett. "sörkonzerv-roncsok szétszórva, akasztott/szobor bokázik görbült magas ágról,/gyerekek szunnyadnak hálószoba-ágyban/s négy rendőrkocsi parkol a festett/kapun túl, rőt fény kering a lomb közt" - írta az Első buli Ken Keseyéknél a Pokol Angyalaival című versében. (Eörsi István fordítása).
1971-ben találkozott a tibeti származású buddhista meditációs mesterrel, Csögyam Trungpa Rinpócséval, aki az elkövetkező években legfőbb szellemi guruja lett, segítségével sikerült létrehozni a boulderi Naropa Intézetet, ahol Ginsberg is tartott költői stúdiumokat. Közben fáradhatatlanul járta az országot és a külföldet. Elmaradhatatlan hordozható harmóniumával, amit állítólag egy benáreszi piacon szerzett be potom összegért, kísérte áradó ritmikájú, képekben, látomásokban tobzódó verseit, amelyeket sokszor a végsőkig kivetkőzve magából adott elő. Számos lemezt is készített, bebizonyítandó, hogy a vers és a zene különválása csak ideiglenes állapot, de készült jazz-muzsikusokkal is albuma, mint például az A Lion For Real, de nagy élmény az a lemez, amit amit az Üvöltésből készített a modern kamarazene sztárjaival, a Kronos Quartettel. Énekelt és verselt közösen Jevgenyij Jevtusenkóval, Bob Dylannel és Patti Smith-szel, utolsó felvételén, a Ballad of Skeletonon viszont Paul McCartney játszott. Költészete mély hatást gyakorolt Jim Morrisonra - főleg az Amerikai fohászban tetten érhető ez - és Lou Reedre is, akivel szintén lépett fel közösen.
Bár nem kapott soha Nobel-díjat, nyers és szókimondó költészetét egyre inkább elfogadták irodalmi körökben is. A The Fall of America (Amerika bukása) című kötetét 1974-ben Nemzeti Könyvdíjjal jutalmazták, 1986-ban pedig a sztrugai költőfesztiválon Arany Koszorút kapott.
Magyarországon először 1980-ban járt a magyar PEN Klub meghívására. E sorok írója akkor ismerkedett vele meg személyesen, és kötött vele életre szóló barátságot, amikor Ginsberg az ELTE Bölcsészkarán előbb vers-előadóestet tartott Orlowskyval közösen, majd rendkívüli irodalmi szemináriumon vehettek részt a hallgatók, amelyet meditációval kezdett. Akkor került be egy villanásnyira Szomjas György Kopaszkutya című filmjébe, ahol Hobó így mutatta be: "Ez itt apánk". Legközelebb 1986-ban találkoztunk a Petőfi Csarnokban, a közös Ginsberg-Hobó Blues Band koncerten, ami előtt hosszasan beszélgettünk, majd dedikálta nekem A Leples bitang című, magyar nyelvű kötetét, az AH-hal, a lélegzés jelével együtt. Ezen a koncerten tartotta az ősbemutatóját a mindenkori ostoba hatalomról szóló Tyúkagy című versének, amelyet "élőben" fordított Eörsi István. Ha Ginsberg megérhette volna 2000-et, alighanem George W. Bush-nak ajánlotta volna. Ezután készült el a magyar Üvöltés-lemez, Hobóékkal. Utoljára 1993-ban volt nálunk, akkor a Lágymányosi Közösségi Házban hallgathattuk verseinek szenvedélyes tolmácsolását.
Ginsbergnek magyarul négy kisebb kötete is megjelent (Nagyáruház Kaliforniában, A leples bitang, Május királya, Halál Van Gogh fülére!). Sajnos legjobb tolmácsolói közül már többen, Orbán, Eörsi, nincsenek az élők sorában. Megérdemelne azonban végre egy egész életművét átfogó válogatást.
"Kurválkodók az éjben
Vak úton csontos fényben
Szüzek szajhák férfiak
Vétkezhettek leplem alatt"
(Orbán Ottó fordítása)
Allen Ginsberg New York-i otthonában halt meg májrákban 1997. április 5-én.



