
Walden a Georgia állambeli Maconban született, és még egyetemista volt, amikor a 60-as évek közepén fivérével, Alannal koncertszervezéssel kezdett el foglalkozni. Jókor volt jó helyen, mert akkortájt egymás után tűntek fel az "Elfújta a szél" államában a kiváló fekete rhythm-and-blues és soul-énekesek. Így került kapcsolatba földijével, Otis Reddinggel (képünkön), később Percy Sledge-dzsel és a Sam and Dave duóval is és nem kis szerepe volt abban, hogy ezek az előadók a műfaj legnagyobb egyéniségeivé nőtték ki magukat.
Ezek az énekesek átmenetet jelentettek a déli blues és a James Brown képviselte funky-elemekkel tarkított R&B között, és jól ellensúlyozták a detroiti lágyabb soul-zenét, amit a Supremes, a Vandellas, Marvin Gaye vagy a még tizenéves Stevie Wonder képviselt. Reddingtől elválaszthatatlanok olyan dalok, mint a Fa-fa-fa, az I’ve got Dreams To Remember, a Tramp, a The Dock of The Bay, és főleg az I Can’t Turn You Loose - a Blues Brothers szingáljaként is ismerjük - és a R-E-S-P-E-C-T, amelynek legalább annyira izgalmas változatát énekelte és énekli ma is Aretha Franklin. Percy Sledge főleg a When A Man Loves A Woman drámaian romantikus előadásával vált híressé, míg a Sam and Dave duótól a Soul Man, és a Hold On, I’m Comin’ volt a legnagyobb sláger. Walden különösen jó barátságba került Reddinggel, akinek sajnos fényesen felívelő pályafutását egy halálos végű repülőgép-szerencsétlenség törte ketté 1967. december 10-én - alig fél évvel azután, hogy Monterey egyik szenzációja volt Janis Joplin és Jimi Hendrix mellett.
Phil éppen a soul-sztárok révén jutott el a fénykorát élő Atlantic kiadóhoz, és annak legendás produceréhez, Jerry Wexlerhez. Az ő segítségével hozta létre 1969-ben Maconban az Atlantic leányvállalataként a Capricorn Recordsot, amelynek első "munkavállalója" az Allman Brothers együttes volt. A soul itt is fontos szerepet játszott, mert bár Duane Allman fehér muzsikus volt (képünkön), az Atlantic stúdiózenészeként gitározott olyan nagyágyúk lemezein, mint Wilson Pickett vagy Aretha Franklin. Az Allman Brothers első albuma még nem hozott átütő sikert, de az 1971-ben megjelent Live At Fillmore East, amely 30 évvel később bővített változatban is megjelent, rock-történelmet írt. Nem véletlen, hogy az együttesnek az 1970-71-es koncertjeit az elmúlt másfél évtizedben egymás után adták ki: nem csupán Duane számított azokban az években az egyik legnagyobb amerikai gitárosnak, hanem az együttes is egyike volt az amerikai rock-blues vonulat legjobb élő előadóinak, akikre akár egy fesztivált is lehetett építeni. Duane 1971-ben még egy lemezzel beírta a nevét a Nagykönyvbe: szerepelt Eric Clapton bandájának, a Derek and The Dominoes-nak Layla and Other Assorted Love Songs című dupla albumán, köztük a címadó dalon.
Waldenen azonban valóságos átok ült: néhány hónappal a híres koncert után, 1971. október 29-én, Duane Allman motorbaleset áldozata lett, méghozzá pont Macon közelében...Nem járt jobban fivére sem, mert az általa patronált Lynyrd Skynyrd, a "déli rock" másik fontos csapatából (képünkön) 1977. október 20-án hárman haltak meg, köztük az alapító énekes-gitáros Ronnie Van Zandt és ketten rokkantak meg tartósan egy repülőgép-szerencsétlenségben. Ha volt sorsszerűség, akkor az ő esetükben beszélhetünk erről: alig néhány nappal a szerencsétlenség előtt jelent meg Street Survivors című lemezük, amelyen az együttes tagjait lángoktól övezve láthatjuk...
A 70-es években azonban a Capricorn, immár a Warner "melléküzemeként" végig kulcsfontosságú volt a műfajban, itt bontakozott ki az említettek mellett Bonnie Bramlett, (a Delaney and Bonnie-ból, akik 1970-ben két közös lemezt is készítettek Claptonnal, később pedig gyakran fellépett az Allman-csapattal), Elvin Bishop, aki korábban Paul Butterfield Blues Bandjében gitározott, és a Marshall Tucker Band is. Phil és Allmanék 1976-ban aktívan részt vettek a Georgiából származó demokrata párti elnökjelölt, Jimmy Carter kampányában. Az együttműködés azonban 1980-ban végetért: az Allman Brothers beperelte Waldent ki nem fizetett jogdíjak miatt, és nyert, a Capricotn pedig kénytelen volt csődöt jelenteni.
Phil Walden később is többször megpróbált beindítani kisebb produkciós cégeket, de csak ideig-óráig ért el sikereket. A RED független kiadóval ő indította be az 1990-es években Widespread Panic és a 311 nevű együtteseket. Nagy vágya volt, hogy játékfilmet készíthessen Otis Redding életéről, ez azonban már nem valósulhatott meg.



