Kedves FZ Mester!

Idestova 23 éve találkoztunk először és utoljára, és egy darabig aligha lesz erre lehetőség, mert Te 12 esztendővel ezelőtt úgy döntöttél: elég volt ebből a földi posványból, odaát is egész jó zenészek vannak már. Azóta is elfog a röhögés, ha eszembe jut, amint a párizsi Pantin lóversenytéren felállított sátorban, amelybe becsurgott a szakadó eső, bő kék ingben, piros pettyes fehér fürdő(alsó)gatyában, piros fuszekliben és edzőcipőben, közszemlére téve szép szőrős pipaszár lábaidat, állsz a színpadon, és hol eszement gitárszólókat nyomsz, - a Zoot Allures-szel nyitottál - hol pedig hótt komolyan húzod magad után a mikrofonzsinórt és olyan szívdöglesztően dalolod a "subidubidút", hogy az a másik Frank sem különben. Aztán összefuthattunk volna Budapesten is, 1991-ben, amikor veled ünnepeltek mindenféle rendszerváltók, és ki is sajátítottak maguknak rendesen, engem pedig eltérített egy boszorkányos nőszemély, és mire észbe kaptam, vége lett a tabáni bulidnak.

Meg akartad örökíteni dokumentumfilmen a Nagy Összeomlást, de közben sajnos sürgősebb dolgod akadt. De nem éltél hiába, a csehek fesztivált neveztek el rólad, a (kelet)-németek és litvánok szobrot állítottak Neked, nálunk csak egy kávéházat kaptál, ahol hajdanában a lánglelkűnek hitt ifjak füveztek és zenéd mellett tilalmas irodalmat olvastak. 1994-ben a Eurowoodstock-Diáksziget fesztiválon, már csak az Invenciózus Anyák maradványai, a Nagyanyák léptek fel és egy cimborával fogadtam egy sörbe, hogy a Peaches In Regaliával kezdik, a nyitószámmal a Hot Rats-ről. Naná, hogy nyertem...

Most lennél 65 éves, fogadd elismerésemet, hogy nem érted meg, miközben két lábon járó kokaincserjék és arany fokozatú alkeszok, akiket soha ki nem állhattál, vígan élik világukat. De mi tagadás, harcsabajszodra mondom, ha erre járnál, most  sem unatkoznál. A két nagy birodalomból ma már csak egy van, ott sokadik Erectus Alrightus uralkodik, a Nagy Wazoo kegyelméből, és azt tanítja, hogy a demokráciát legjobb távoli olajmezők elfoglalásával, és szexuális önmegtartóztatással lehet védeni. 

Bobby Brown elvette Whitney Houstont és veri, mint a répát, miközben dalolja, hogyaszongya, "Én vagyok az amerikai álom, már csak a vazelint várom." A Megelőzés Anyái leszoktak a rockerek anyázásáról, mostanában Darwint hantolják ki naponta háromszor, míg a "kafolikus" lányok bibliailag korrekt tárlatvezetésen vesznek részt a denveri őslénytani múzeumban, ahol megtudhatják, hogy annak is Éva eredendő bűne az oka, hogy a dinoszauruszok ragadozóvá váltak. Yerbouti sejk hitszónoklatokat tart Interneten, Afganisztánban bujkál és a pakisztáni törzsi területen van eltemetve. Joe, a garázsmester egy ideig Taszáron dekkolt, aztán elment Irakba seggbe lövetni magát a marha fekája. Ronnie, a rettenthetetlen cowboy, megúszta a villamosszéket, amit neki szántál, de az Alzheimert nem, de a napfényes Kaliforniának megint sikerült egy harmadrangú ripacsot kormányzóságra emelnie. Ráküldhetnéd Chungát, álljon végre bosszút (de szerettük azt a jó kis hápogós szaxofont...), és ő mondhatná a Terminátornak "hasta la vista, baby", avagy közép-kelet-európai szinkronban: "Ahoj, poplácek". Hol vannak manapság a Gregory Peckary-k? Csoda, ha hajdani kenyeres pajtásod, Marhaszív Kapitány, kivonult a pusztába? És majd elfelejtettem: a 200 Motel manapság biztonságosabb, mint a magas toronyépületek és a csillagok feletti luxusszállodák, valamire való terrorista nem is kezd velük.

Elvis nálad is régebben elhagyta az épületet, de azóta is tejel az istenadta, mint állat, bár biztosan a Te hátrahagyottaid sem nyomorognak. Dweezil fiad korrektül penget, mostanában a Te zenéddel járja a világot, Moon lányodat elismert ifjú írónőként ünneplik. Szorgos tanítványod, Steve, aki egykor lekottázta futamaidat, ma már a gitár-kisistenek közé tartozik, nemrég hozzánk is benézett. A Deep Purple is megbocsátotta Neked régen a montreux-i tűzvészt, ma már minden fakezű tudja a Smoke On The Water riffjét. A férj azonban, aki belevágott Téged a zenekari árokba, aligha nyelte le, hogy keményebb voltál, mint ő.

Mifelénk minden oké, azaz csaknem. A Városban, ahol egykor klubot is csináltunk, már csendesebbek a délutánok. Egyik nagy híved, aki csodásan tudta idézni a Just Like A Penguin Bondage-ot, valahol ott ül égi közönséged soraiban, a másik, aki minden lemezedet megvette, és utána túrós csuszára és kocsonyára lejmolt a hónap végéig, állítólag Ausztráliában van és egy keresztény gyülekezetben hirdeti az igét. Nekem azonban itt sorjáznak a régi bakelitek, balkéz felől, néhánynak ugyan ellopták a borítóját, de az anyag ma is oké. Melyik a kedvencem? Az Uncle Meat? A Hot Rats? A You Are What You Is? Vagy a Broadway The Hard Way, amelynél pontosabban még senki sem fogalmazta meg egy választási cirkusz mibenlétét?

Tulajdonképpen mindegy is. Ahogyan Te szoktad írni leveleid végén: Music is The Best.

Ebben a szellemben...

Tarts ki, majd jövünk, de addig még gyűjtünk egy kis élményanyagot. Neked is...

Rhythm-and-Love

Utóirat: Azért Ravel Bolerójának tűzoltó-zenekari átdolgozása egy kicsit erős volt.

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.