John Lennon 28 éve halott. Ma is élhetne, zenélhetne is, mint egykori "ikerpárja", riválisa, Paul McCartney. De John Lennonnak meg kellett halnia 40 évesen. Nem azért, hogy mítosz legyen. Az volt már másfél évtizede. Ő maga is kereste a bajt és a gyilkosok kora nem kímélte.

John Lennonnak lett volna esélye arra, hogy elpusztítsa önmagát, vagy rohanó élettempójában évekkel korábban egy szívroham végezzen vele. Arra is lett volna esélye, hogy esetleg egy béketüntetésen elszabadul a pokol, és az összecsapások áldozatává válik. Vagy akár arra, hogy valahol megrohanják rajongói és agyonszeretik. De nem: John Lennonnal előre kitervelt módon, hidegvérrel végeztek. A Dakota ház gondnoka reménykedett, hogy a gyilkos nem tudja, mit tesz. De MDC kiábrándította őt: "Tudom. Lelőttem John Lennont".

Mi motiválhatta a tettest? Talán a "Prágai Diák"-szindróma? Olyan szinten azonosult bálványával, mintha a tükörképe lenne, egyikük feleslegessé vált és nem tudott tőle másképpen megszabadulni? Vagy modern Hérosztratosszá akart válni? Az ókori "terrorista" a hírnév reményében gyújtotta fel Artemisz istennő epheszoszi templomát. A XX.század rémtetteinek arccal is rendelkező elkövetői viszont áldozatuknak köszönhették kétes, de nem fakuló dicsőségüket: Ferenc Ferdinánd nélkül nincs Gavrilo Princip, John F. Kennedy nélkül nincs Lee Harvey Oswald, II. János Pál nélkül nincsen Mehmet Ali Agca. Ha tettük indítéka nem is volt világos, a nevük fennmaradt: bekerültek a történelemkönyvekbe, irodalmi művekbe, filmekbe, médiasztárok lettek.

És itt megáll a gondolat: az elmúlt 100 év legendás "magányos gyilkosai" közül hányan voltak valóban azok és hányan voltak közülük vagy profi bérgyilkosok, vagy pedig egy homályban maradó csoport/hatalom dróton rángatott eszközei? Nem soknak adatott meg az, ami James Earl Ray-nek, Martin Luther King állítólagos gyilkosának, aki halála előtt, harminc évi börtön után elmondhatta: őt csak belekeverték az ügybe, nem is tartózkodott Memphisben, amikor a fekete polgárjogi vezetőt megölték. A gyanúsított Oswaldot elhallgattatták, mielőtt bármit szólhatott volna. Vajon MDC-ről kiderül-e valaha, hogy nem csupán a Lennonhoz való beteges vonzódása miatt végzett az ellenkultúra egyik legnagyobb egyéniségével?

Természetesen születtek és születnek ma is erről elméletek, amelyeket nehéz lenne légből kapottnak nevezni. Tudjuk, hogy Lennont az FBI és a CIA egyaránt figyeltette Amerikába érkezésétől kezdve egészen haláláig, a békemozgalomra, a polgárjogi harcra való befolyása miatt. Veszélyes volt, mint minden erőszakmentes harcos, mert nem lehet ellene a hagyományos hatósági eszközökkel fellépni. De el lehet tenni láb alól - mint Máhátmá Gandhit vagy Martin Luther Kinget. Már csak azért is, mert ezek az emberek, ha tudatában is vannak fenyegetettségüknek, nem bújnak el, nem rejtőzködnek, hisznek az emberi jóságban, a szeretetben: ez a felfogásuk lényege. Richard M. Nixon, a Watergate-üggyel csúfosan megbukott amerikai elnök "első számú közellenségnek" nevezte John Lennont. Ez a jelző korábban olyanoknak járt, mint John Dillinger vagy Al Capone, később pedig Oszama bin Ladennek. Gengsztereknek, gyilkosoknak. Persze jó tudjuk, mi ne tudnánk itt Közép-Európában, hogy a szó, és a dal veszélyes fegyver? Az amerikai titkosszolgálatok nem szálltak le Johnról visszavonulása éveiben sem. Halála előtt néhány hónappal pedig visszatért a rock világába, a Yoko Onóval közösen készített Double Fantasy-val. Mit akar még itt ez az ember? Nem volt belőle elég?

Persze Lennon is, életében nem először, kihívta a sorsot maga ellen. Már azzal, hogy mindenáron az Egyesült Államokban akart letelepedni. (Később a Beatles-ből George Harrison és Ringo Starr is követte példáját, de velük korántsem volt annyi "baj"). John hitt a "szabad Amerika" álmában, annak ellenére, hogy 1966-ban a konzervatív keresztények máglyára vetették a gombafejűek lemezeit a "népszerűbbek vagyunk Jézus Krisztusnál" szándékosan félremagyarázott kijelentés miatt. Pedig Washington és környéke nem nézte jó szemmel, hogy a tüntető diákok az ő dalaival szállnak szembe a rendőrökkel, hogy Yokóval kampányt folytatnak a vietnami és mindenfajta háború ellen, hogy síkra száll a radikális Fehér Párducok, John Sinclair szabadon bocsátása ellen és természetesen, mint ürügyet, elővették Lennon korábbi drogügyeit is. Ő mégis ragaszkodott a több évig tartó huzavona ellenére az amerikai állampolgársághoz. Elege volt az avítt Nagy-Britanniából, II. Erzsébet királynőnek is visszaadta MBE-kitüntetését a fajüldöző dél-afrikai és rhodesiai rendszerekkel való kapcsolatok miatt. A "munkásosztály hőse" (Working Class Hero) átadta szerepét a hamarosan felbukkanó, nála sokkal hangosabb, erőszakosabb punkoknak. A thatcherizmusnak már nem John Lennonnal, hanem Johnny Rottennel, Joe Strummerrel és Billy Braggel kellett számolnia.

Nem lett volna-e jobb, ha Lennon, miután 1975-ben elkészítette az elődei előtt tisztelgő Rock and Roll című lemezét, egyszer s mindenkorra visszavonul az otthon melegébe? Végre megtalálta azt a családi harmóniát, amire gyermekkora óta vágyott, végre kisfiával átélhette az apaság igazi örömeit, megszabadult mindattól a stressztől, amit a sztárlét okozott. Nem kellett neki elszakadnia teljesen az alkotástól, hiszen kiélhette írói, rajzolói hajlamait, tanú erre a halála után megjelent kötet, a Skywriting By Word Of Mouth. De valószínűleg ő sem tudott megszabadulni a zenétől, amely örökre magához láncol mindenkit, aki egyszer a bűvkörébe került. A posztumusz felvételekből kiderül: volt és lett volna még mondanivalója.

Bárki is állt John Lennon meggyilkolása mögött, nem számolt a mártír-effektussal. A halott rock-forradalmár alakja azóta is ott lebeg minden olyan mozgalom felett, amely az igazságosságért, a békéért, az intolerancia ellen harcol. Ha élne, biztosan elborzadna a terrorizmustól, de ott lenne az iraki háború ellenzői között, és a maga fanyar humorával ostorozná a show-bizniszt és a média globális uralmát. És ne felejtsük: zenésznek sem volt utolsó.

Rhythm-and-Love 

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.