
A Buena Vista Social Club együttes talán legkarizmatikusabb alakja sírjánál a sors kegyetlen iróniájaként kevesebb mint kétszázan rótták le kegyeletüket, mert saját hazájában annak ellenére kevesen ismerték, hogy Wim Wenders filmjének és az azt követő óriási sikerű turnéknak köszönhetően rajongtak Ferrerért szerte a világban. A simlis sapkáiról is elhíresült énekes néhány nappal halála előtt fejezte be európai koncertkörútját, amelynek során májusban Magyarországra is eljutott és telt ház előtt lépett fel kétszer a Budapest Kongresszusi Központban. Hazatérése után azonnal kórházba szállították súlyos gyomor- és bélhuruttal a végsőkig kimerült idős zenészt, de már nem tudtak rajta segíteni.
Ferrer koporsóvivői kilenc gyermeke közül kerültek ki, majd a család kérésére minden hivatalos megemlékezés nélkül, bár két kulturális miniszter-helyettes jelenlétében egyszerű, meghitt szertartás mellett helyezték örök nyugalomba egy egyszerű fehér márványlapú sírban. Fidel Castro kubai elnök koszorút küldött a temetésre.
A sírnál barátai közül Eduardo Castillo, a kubai zeneadó, a Radio Progreso munkatársa emlékezett a "kubai zene legendájára, az örök sapkára és az angyalhangra" és köszönetet mondott azokért a dalokért, a "Chan-Chanért", az "El Carreteróért" és a "Candelasért" majd ő énekelte végül a búcsúztató bolerót.
A kubai hivatalos lapok meglehetősen mérsékelt formában és terjedelemben emlékeztek meg Ferrerről, említést sem téve Wendersről és a Buena Vista Social Clubot összehozó Ry Cooder amerikai gitárosról.
Ferrer gyászszertartása előtt néhány órával korábban temették ugyancsak a Colónban a szigetország másik híres énekesét, Noel Nicolát, a modern városi balladák legnagyobb kubai sztárját, aki szintén a hét végén halt meg, 58 évesen rákbetegségben. Nicola, aki 1968-ban lépett először színpadra, a XIX. századi végi kubai függetlenségi harc idején született "történetmondó" műfajt, a trovát vitte tovább, vegyítve azt az 1960-as, 70-es amerikai protest-song hagyományokkal.



