Most már teljes bizonyossággal kimondhatjuk: amikor Wim Wenders 1997-ben elkészítette a kubai zene veteránjairól a Buena Vista Social Club című dokumentumfilmjét, az "utolsó pillanatban" mentett meg a világ számára egy rendkívüli kulturális örökséget. Sajnos azóta egymás után hagynak itt minket ezek a nagyszerű muzsikusok: először Compay Secundo, majd Ruben González hunyt el, egyaránt 2003-ban, vasárnapra virradóra pedig, 78 éves korában, Ibrahim Ferrer énekes-zongorista, aki a közelmúltban még Európában turnézott.

A "kubai Nat King Cole", akinek nemcsak szelíden szenvedélyes hangja, már-már félénkségbe átcsapó szerénysége vált fogalommá, hanem fehér sapkája is, amelytől a színpadon sem vált meg.

Ibrahim Ferrer 1927-ben született a kubai San Luisban, korán elárvult, 12 éves korától magának kellett gondoskodnia megélhetéstől: újságot, süteményt árult, cukorzsákokat cipelt, hajógyárban dolgozott, de közben egyre inkább kibontakozott zenei tehetsége. Bárokban kezdett el játszani és énekelni és 1955-ben Orquestra Chepin-Choven nevű együttesével nagy népszerűségre tett szert. Az El Platanar de Bartolo című dala a kor egyik legnagyobb kubai slágere lett. Később Benny More Orquestra Ritmo Orientalába lépett be, itt azonban csak egy lehetett a sok zenész közül. A mellőzésbe belefáradva 1991-ben visszavonult.

Szerencsére a zenerajongó német filmrendező, Wim Wenders és a kubai zene másik szerelmese, Ry Cooder amerikai gitáros rá tudta venni a többi, már-már elfelejtett "nagy öreggel" együtt, hogy ismét zenéljen és színpadra lépjen. A Buena Vista Social Club óriási szenzációt jelentett világszerte, nemcsak a lemezeken fedezte fel a világ a szigetország rejtett kincseit, hanem a legnagyobb koncerttermek is zsúfolásig megteltek koncertjeikre a New York-i Carnagie Halltól a londoni Royal Albert Hallig, Párizstól Tokióig.

Ibrahim Ferrer, aki 2003-ban a Sziget fesztiválon is fellépett, később két önálló lemezt is kiadott, Buena Vista Social Club Presents Ibrahim Ferrer, illetve Buenos Hermanos (Jó testvérek) címmel. Világsikerét álomként élte meg, azt a napot pedig, amikor 2001-ben Fidel Castro kubai elnök fogadta, élete legszebb napjának nevezte. Mint producere, Juan de Marcos González mondta, Ferrer és társai nem csupán Kuba legnagyszerűbb zenei örökségét őrizték meg, hanem példát mutattak számos, eddig önbizalomhiányban szenvedő tehetséges fiatal honfitársuknak is, hogy a kubai zene kitörhet mesterséges elszigeteltségéből.

Ibrahim Ferrer idei európai turnéját már betegen vállalta. Utoljára a franciaországi Marciac jazz-fesztiválján lépett fel. Csak utolsó lekötött koncertje után volt hajlandó hazatérni és befeküdni egy havannai kórházba súlyos gyomor- és bélpanaszokkal, de már késő volt.

R&L

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.