Howlin' Wolf (Üvöltő farkas), ezt a roppant találó művésznevet egy olyan bluesénekes viselte, akinek a hangját, ha csak egyszer is halotta az ember sosem felejti el. Olyan elementáris őserő áradt ebből a fickóból, hogy hatása alól szinte lehetetlen szabadulni. A napokban lenne 95 éves, de már közel 30 éve, hogy itt hagyott bennünket.

1910. június 10-én született Chester Arthur Burnett néven egy hatgyermekes farmer családban a Mississippi állambeli West Point-ben. Gyapotültetvényen nőtt fel - mégpedig hatalmasra: 190 centiméter magas és 136 kilogramm súlyú volt (persze csak akkor, amikor salátás fogyókúrát tartott). A helybéli baptista gyülekezetben énekelt, de hétvégeken a vidék bárjai körül ólálkodott, hogy hallhassa a fellépő blueszenészek műsorát.

Talán sokaknak meglepő lehet, de először a countryzene fogta meg. A fehér Jimmie Rodgers volt a kedvence, aki az 1920-as évek végének, a 30-as évek elejének volt az ünnepelt sztárja. Gitározni Charley Pattontól, szájharmonikázni pedig későbbi sógorától, Rice Millertől tanult, akit a bluesvilág Sonny Boy Williamson II.-ként ismer. Az 1930-as években kezdett közönség előtt fellépni, "felfedezte" a bluest, játszott az általa is nagyon tisztelt Robert Johnsonnal. 1941-44-ig a hadseregben teljesített szolgálatot, majd ezt követően a blues egyik központjába, az Arkansas-i West Memphisbe költözött, ahol Albert King és B.B. King voltak a sztárok.

Nappal ültetvényeken dolgozott, míg éjszaka klubokban játszott. 1948-ban aztán saját együttest alapított, melyben két kiváló szájharmonikás is szerepelt más-más időszakban, James Cotton és Little Jr. Parker, valamint a gitáros Willie Johnson, akinek az agresszív stílusa nagyon illett Howlin' Wolf-hoz. A zenélés mellett disc-jockey-ként is dolgozott egy helyi rádiónál, a KWEM-nél, ahol nagy sikert aratott hangjával és a 15 perces show-műsorával.

A Chess lemeztársaságnál jelentek meg az első lemezei. A Saddle My Pony című felvételen a zongoristája Ike Turner volt, aki később átvitte őt a Sun Records-hoz. 1951-ben dobták piacra első sikerét, a Moanin' At Midnight című felvételt.

1953 telén Memphisből Chicagóba költözött, pedig Wolf nagyon jól élt az Arkansas-i városban. 4 000 dolláros autóval és 3900 dollárral a zsebében indult el Chicago felé. Büszkén vallotta: "Én voltam az egyedüli, aki úriemberként jöttem fel délről".

A környezetváltozás hatott a zenéjére is. Muddy Waters segített neki munkát szerezni, ő lett a fő attrakciója a Big Squeere és Sylvio kluboknak, későbbi rivalizálásukról mégis legendák keringtek. A rossz nyelvek szerint az 1969-es Ann Arbor Blues Fesztiválon Howlin' Wolf mindent megpróbált, hogy Muddy Waters ne tudjon fellépni - persze az is lehet, hogy csak a rajongók fantáziája volt egy kicsit élénkebb a szokásosnál.

Legismertebb felvételeiről még néhány szót. Sitting On Top Of The Word - ez az ő száma, de azt hiszem, hogy világszerte inkább a Cream-től ismerik, akárcsak a Spoonful című dalát, mely Dixon szerzeménye volt.

A nagylemezei közül megemlíteném az 1967-es More Real Folk Blues-t és a híres, nevezetes London Sessions címűt 1972-ből, amelyen olyan brit zenészek voltak a partnerei, mint Eric Clapton, Steve Winwood, valamint Bill Wyman és Charlie Watts a Rolling Stones-ból. Érdekes torokhangja, egyéni gitárjátéka nagy hatással volt az 1960-as évek fiatal brit zenészeire. Egyik legnagyobb rajongója Mick Jagger volt, aki sokat átvett előadói stílusából.

Egy jellemző esetet idéznék fel 1965-ből, amikor a Rolling Stones először szerepelt az ABC tévé showműsorában, a Shindig-ban. A fiúknak egy kikötése volt a műsorral kapcsolatban, hogy a vendégük Howlin' Wolf legyen. A példakép a How Many More Years című számot adta elő néhány millió tévénéző szeme láttára, akik közül az erre fogékonyak csak akkor jöttek rá, - Jaggerék segédletével - hogy milyen fantasztikus blues-énekesük van.

Howlin' Wolf számainak egy részét Willie Dixon szerezte. Ezeket és a Wolf szerzeményeket is nagy előszeretettel játszotta a Doors (Back Door Man), a Rolling Stones (Little Red Rooster), a Yardbirds (Smokestack Lightning), a Led Zeppelin, a Love Sculpture (Wang Dang Doodle) és az Electric Flag (Killing Floor).

Howlin' Wolf-nak többször volt infarktusa, de a zenélést nem hagyta abba. 1976. január 10-én rákban hunyt el a fekete rhythm & blues egyik legnagyobb egyénisége, hiánya máig érezhető.

Chicago városa az egyik parkjában életnagyságú szobrot állított "nagy fiának" sőt az egyik gyereknevelő intézet a város központjában a nevét is felvette. 1980-ban tagja lett a Blues Hírességek Csarnokának, majd 11 évvel később a Rock and Roll Hall of Fame is tagjai közé fogadta.

Géczi László

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.