
Barclay, aki saját lemezcéggel rendelkezett, olyan nagy egyéniségek útját egyengette, mint Dalida, Jacques Brel, Charles Aznavour, Léo Ferré, Mireille Mathieu, Claude Nougaro vagy Eddy Mitchell. A veterán producert két héttel ezelőtt szállították be a párizsi Ambroise Paré kórházba, itt érte a halál.
A pezsgő egyéniségéről, viharos magánéletéről és fényűző partijairól is nevezetes Barclay 1921. január 26-án született Párizsban, eredeti neve Edouard Ruault volt. Kezdetben apja kávéházában dolgozott, de a zene volt az egyetlen szenvedélye. A második világháború előtt kötött barátságot két nagy tehetségű fiatallal, Django Reinhardt jazz-gitárossal és a későbbi híres író-költő-zenész Boris Viannal. Ezek a találkozások végleg eldöntötték a sorsát.
A háború alatt bárzongoristaként helyezkedett el, ekkor vette fel az Eddie Barclay nevet, majd a felszabadulás után megalapította a Barclay's Clubot a Saint-Germain-des-Prés kerületben, amely nemcsak a jazz egyik párizsi központja, hanem a francia egzisztencialisták és az avantgard művészetre fogékony fiatalok gyülekezőhelye lett. Barclay 1949-ben kezdett saját lemezeket gyártani a Blue Star cég neve alatt. Első sikerét az amerikai énekes-színész Eddie Constantine L'homme et l'enfant című dalával aratta - ő később a francia újhullámos rendezők egyik kedvenc színésze lett.
1955-ben, az Egyesült Államokból visszatérve honosította meg Barclay Franciaországban a mikrobarázdás lemezt, amely akkortájt született meg a tengerentúlon. Ezzel indult be Eddie Barclay mesés karrierje, amely egybe esett a francia sanzon és könnyűzene legvirágzóbb korszakával. Csalhatatlan "szimatával" a műfaj legjavát csábította cégéhez.



