
A washingtoni születésű Henry Vestine, a rock és a fehér blues legendás együttesének, a Canned Heatnek alapító tagja volt. Mindig is kitüntetésnek érezte, hogy a mázsás, örökké derűs mackó, Bob Hite énekes ("The Bear"), valamint a szájharmonikán, gitáron és billentyűs hangszereken is játszó másik énekes, Al Wilson, a Vak Bagoly mellett zenélhetett. Utóbbi egyébként szódásüveg vastagságú szemüvegével érdemelte ki becenevét. Vestine-re a Mothers of Invention, Frank Zappa egykori együttesében talált rá Hite és Wilson.
A Canned Heat nevet magyarra többféleképpen fordították (Hőkonzerv, Konzervált Hő); a kifejezés valójában a spirituszkockát, illetve - bluesszövegek tanúsága szerint - az abból kioldott, eléggé veszélyesnek, sőt halálosnak is tartott alkoholféleséget jelenti, mindamellett a név értelmezhető "részeg zsaruként" is.
A banda Los Angelesből indult 1966-ban. Hatalmas szerencséje volt a társaságnak, hiszen mindössze egy évvel születése után a banda részese lehetett minden idők legszenzációsabb fesztiváljának Montereyben, ahol ugyan nem ők voltak az érdeklődés középpontjában, de a Rollin and Tumblin, a Dust My Broom, a Bullfrog Blues és más dalok előadásával egyértelműen kivívták a közönség és a szakmabeliek elismerését és szimpátiáját. A fesztivált követő esztendő a kemény munka jegyében telt. Nem is dolgoztak hiába, hiszen az 1968-ban megjelent Boogie With Canned Heat és a Living The Blues a banda egész pályafutásának legjobb lemezei közé tartoztak.
Woodstockban 1969-ben már érett zenekarként léptek a közönség elé, s az On The Road Again, valamint a Going Up The Country a legnagyobb rockfesztivál nagy sikere, jellegzetes darabja volt. A fesztivál elmúltával több kitűnő (például a John Lee Hookerrel közösen készített) album és nagyszerű koncertek ellenére Henry Vestine kiszállt az együttesből. A "hivatalos" magyarázat az volt, hogy Vestine más zenét (jazzt) akart játszani, ezért távozott. Eléggé ismert volt azonban, hogy Larry Taylor basszusgitárossal nehezen viselték el egymást. A következő években, amikor Vestine olykor felbukkant az együttesben, Taylor nézett más elfoglaltság után.
A Vak Bagoly 1970-ben, a Medve 1981-ben bekövetkezett halála után az együttes "megroggyant", de működött tovább. Fito de la Parra, a csapat mexikói dobosa, aki korábban is énekelt, tartósabban magához ragadta a mikrofont. A régi szép napok már nem jöttek vissza, ebben a viszonylag csendes időszakban lépett fel a Canned Heat Budapesten Vestine-nel együtt. Amikor a gitáros három évvel később egy franciaországi turné után szívrohamot kapott és meghalt, az egyik legjobb fehér sessiongitáros távozott a személyében.
Ami a bandát illeti, az új évezredben erőre kapott, új lemezei jelentek meg, s a kiadók magas hőfokon tartották korábbi kiadványaikat is. Újra megjelent például a Living The Blues, Going Up The Country címmel is kiadtak egy koncertlemezt a klasszikus évekből, valamint megjelent egy Canned Heat 1969-1999 című összeállítás.
Kovács Miklós



