
Az egyébként kitűnő énekes nemigen került reflektorfénybe, talán éppen ezzel a családi afférral hívta fel a figyelmet magára. Frank "Son" Seals néven Arkansas-ban született 1942-ben, apja szintén zenész volt. Az öreg Seals segítette fia kezdő lépéseit "az iparban". Son Seals apja unszolására elég sokáig dobolt, majd tizenhárom éves korában az egyik legismertebb fekete blueszenész, Sonny Boy Williamson II. együttesében játszott. Felbukkant az ugyancsak márkának számító Robert Nighthawk, Earl Hooker, Junior Wells, Buddy Guy és Albert King oldalán is. King nemcsak muzsikusként értékelte nagyra, hanem emberi tulajdonságaiért is szerette. Son Seals a példaképei és tanítói között kiemelte B. B. Kinget is. Muddy Watersszel nem sokkal a folk-blues mesterének 1983-ban bekövetkezett halála előtt játszott.
Első saját együttesét tizennyolc éves korában alakította, akkor már gitározott és énekelt. Little Rock környékén koncertezett társulatával, 1971-ben jutott el Chicagóba. Eleinte helyi klubokban játszott. Szerződtette a jó nevű Alligator kiadó, s 1973-tól megjelenhettek saját lemezei. Bemutatkozó albumának címe The Son Seals Blues Band, ezt a Midnight Son, majd a Live and Burning követte. A kilencvenes években aktívabb lett, akkor további három albummal örvendeztette meg a kemény, pergő énekét és gitárjátékát kedvelőket.
Az a bizonyos incidens, amely csaknem pontot tett életére, 1997-ben történt: felesége állkapcson lőtte. Megoperálták, utána egy ideig turnézott is, majd cukorbetegsége miatt amputálták az egyik lábát, de akkor sem adta fel. Még idén októberben is koncertezett. A 2000-ben megjelent, Lettin Go című lemezét a szakma a legjobbjának tartotta, nem véletlenül kapta meg érte a blues legrangosabb elismerését, a W. C. Handy-díjat. Emellett több más díjjal is elismerték a közönség által méltatlanul mellőzött zenészt. Ezt a díjat korábban kétszer is elnyerte, egyszer pedig Grammy-díjra jelölték.
Kovács Miklós



