Zenésztársai "a világ legőrültebb emberének" tartották: a fiatalon megkopaszodott, szemüveges, rendszerint szakadt külsejű, vidám bohém úr ugyanakkor évtizedeken át a világ egyik legnagyobb szaxofonjátékosa volt. Hetvenéves korában, december 17-én meghalt Dick Heckstall-Smith, a Colosseum együttes alapítója - jelentette be a soundgenerator.com honlap.

Az 1934-es születésű Heckstall-Smith már az 50-es években ismert dzsessz-muzsikus volt Angliában, a legjobb bebop-szaxofonosok között tartották számon. Az igazi szerelme azonban a blues volt, ezért kapóra jött neki 1962-ben Alexis Korner hívása a Blues Incorporatedhez, amelyben a műfaj szigetországi krémje bontogatta szárnyait a Rolling Stones leendő tagjaitól Graham Bondon és Jack Bruce-on át Long John Baldry-ig.

Közben Dick két avantgárd költő, Pete Brown és Mike Horovitz verseire komponált zenét, majd Bonddal, Bruce-szal és a Korner csapatát szintén megjárt Ginger Bakerrel közösen megalakították a Graham Bond Organizationt. Ez a dzsessz-rock kvartett évekkel előzte meg a korát, de négy ilyen szikrázó egyéniség nem sokáig bírhatta ki egymást. 1966-tól Bruce és Baker a Creamben folytatta, Heckstall-Smith pedig a másik brit blues iskolamesternél, John Mayallnál kötött ki.

Amikor Mayall 1968-ban elkészítette utolsó hazai lemezét, a Bare Wires-t, zenekarának három tagja, Heckstall-Smith, Tony Reeves basszusgitáros és Jon Hiseman dobos együtt maradt, és egy 19 éves éves gitárossal, James Litherlanddel, továbbá egy tapasztalt orgonistával, Dave Greenslade-del megalakították minden idők talán legcsodálatosabb zenekarát, a Colosseumot, amely a blues és a rock mellett a dzsessz- és a barokk elemeit ötvözve alkotott maradandó muzsikát. Heckstall-Smith bravúros, szellemes, élőben különösen féktelen játéka meghatározó volt a zenekarban (időnként két szaxofont fújt egyszerre), amely 1969-ben megalkotta a kortárs zene egyik csúcsát, a Valentyne,s Suite-ot. A banda - Clem Clemson gitárossal, Mark Clarke basszusgitárossal és Chris Farlowe énekessel - még önmagát is felülmúlta a Daughter Of Time Is Truth és Live című albumaival, majd 1971-ben feloszlott - ismét hatott a "több dudás" átka.

Heckstall-Smith-et gerincbetegsége egy időre leparancsolta a színpadról, de számos jelentős lemezen szerepelt: Bruce Thinks We Like-ján Hisemannel és John McLaughlinnal játszott együtt, Manchild címen ismét Pete Brown-nal dolgozott, szólólemezei pedig a kísérleti dzsessz figyelemre méltó darabjai voltak. Woza Nasu című albumáról a lelkes kritika azt írta, hogy "az egész dzsessz benne van Duke Ellingtontól a Becker-fivérekig". A 80-as években az afrikai és a népzene sem kerülte el figyelmét.

1994-ben aztán bekövetkezett a csoda: újra összeállt a hattagú Colosseum! A csapat nemcsak a régi darabokat játszotta új, mintha csak éppen teaszünetet tartottak volna 23 éven keresztül, hanem az eredetileg tervezett "még egyszer, utoljára" turné után a csapat együtt maradt, és a nagyszerű veteránok két új albumot is készítettek, miközben ismét fesztiválok kedvenceivé váltak. A meglehetősen sűrű életet élő Heckstall-Smith egészsége azonban megrendült, több infarktusa is volt és a 2003-as turnét már orvosi tanácsra le kellett mondani és a nem kevésbé kiváló Barbara Thompson, a Colosseum "névadó anyja" játszott a helyén. Sajnos életét már a pihenés sem menthette meg: halálát szív- és májelégtelenség okozta.

Dick-et a hazai közönség is jól ismerte: először 1991 nyarán, a Tabáni Fesztiválon lépett fel saját zenekarával, 1995 és 2000 között pedig háromszor hallhattuk őt a Colosseummal. 1996-ban ugyancsak emlékezetes koncertet adott a budai Vár Oroszlános Udvarában.

Göbölyös N. László

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.