Coleman Hawkins, a modern dzsessz kiemelkedő egyénisége, a tenorszaxofon virtuóza száz évvel ezelőtt született. Halálának harmincötödik évfordulójára is az idén emlékeztünk.

Missouri állam szülötte, 1904. november 21-én jött világra - ha eltekintünk egyes akadékoskodó kutatók véleményétől, akik szerint Hawkins 1901-ben született volna. Ötéves korától zongorázni taníttatták, majd hamarosan csellón folytatta ismerkedését a zene világával. Ezzel a hangszerrel sem túl sok időt fecsérelt el, mert már kilencéves korában a tenorszaxofont fújta. Az iskolai zenekarokban tánczenét játszott.

Tizenhét éves korára már hivatásos zenész, akkoriban a Mamie Smith Jazz Hounds nevű együttesével járta az országot, húszéves korában, a nagy felfedező, Fletcher Henderson szerződtette együtteséhez és egy évtizeden át együtt muzsikáltak. Első jelentős szólója 1926-ban, a The Stampede című számban hangzott fel, amelyet lemezen is rögzítettek. Ennek a korszakának a legsikerültebb darabjai a St. Louis Shuffle 1927-ben, majd a Sugar Foo Stomp 1931-ben. A harmincas években, miután elszakadt Hendersontól, el Európa felé vette az útját: turnézott és lemezeket vett fel, egészen az évtized végéig maradt az öreg kontinensen. Európában lemezt készített Django Reinhardttal és Stéphane Grappelivel.

Amerikába visszatérve New Yorkban alakított saját bandát tizenhat zenésszel. Később kisegyüttest verbuvált a big band helyett, hogy jobban érvényesüljön hangszeres tudása. Filmen is játszott szextetjével. Egyre jobban megkedvelte a bebopot, 1944-ben készítette első bebop felvételét többek között Dizzie Gillespie közreműködésével. A háború után ismét Európában folytatta, itt találkozott Thelonious Monk zongoravirtuózzal. Az évtized második felében játszott többek között John Coltrane-nel, Henry Red Allennel, Pee Wee Russell-lel, Duke Ellingtonnal. Elkészítette a Duke Ellington Meets Coleman Hawkins című kitűnő albumot, amelyet sokan a legjobbjaként emlegetnek.

Életének és az egész dzsessztörténetnek nagy eseményeként 1966-ban Sonny Rollinsszal, John Coltrane-nel és Yusef Lateeffel adott nagy sikerű koncertet a Tenor(szaxofon) sztárjai címmel. Turnézott Oscar Petersonnal is nem sokkal halála előtt. 1969-ben váratlanul bekövetkezett halálának oka tüdőgyulladás volt. Személyében rendkívül nagy formátumú művészt vesztett a dzsessz és általában a zenei világ. Hagyatéka rendkívül gazdag, a válogatások nélkül is jóval több mint száz albuma jelent meg. Nagy érdeme, hogy ő vezette be ezt a hangszert a műfajba.

Kovács Miklós

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.