
A legendás lemezlovast, rádiós műsorvezetőt a perui Cuzcóban érte a végzetes szívroham. Hatvanöt éves volt, egyidős első védenceivel. Peel, eredeti nevén John Robert Parker Ravenscroft, Liverpoolban született 1939-ben. A rocknak Elvis Presley Heartbreak Hotelje térítette meg egy életre. Ugyanakkor szinte természetes, hogy zenei pályája összefüggött a beatlemániával - igaz, először az Egyesült Államokban futott be, ugyanis a dallasi WRR rádiónál, később oklahomai és kaliforniai adóknál dolgozott egészen 1967-ig, így részese lehetett az egész amerikai "brit inváziónak".
1967-ben tért vissza Londonba, először egy hajón működő kalózrádión ontotta a zenét, - itt vette fel a John Peel nevet - ám hamarosan elfoglalta helyét a BBC Radio One-jánál, amely általa vált a rock rádiós szentélyévé Nagy-Britanniában. John Peel nemcsak istápolta a fiatal feltörekvő muzsikusokat, nemcsak stúdiólehetőséget biztosított számukra a Radio One-nál, hanem mindent megtett propagálásukért is, sokszor a BBC konzervatív vezetőivel szemben is.
Tisztában volt ízlésformáló küldetésével, a zene igaz szerelmesének szenvedélyével vezette be a hallgatókat az új irányzatokba, segített nekik azok befogadásában. Valószínűleg sokkal szegényebb lett volna a rock 1967 és 1975 közti aranykora az ő áldozatos tevékenysége nélkül. Nagy szerepe volt például abban, hogy Jimi Hendrix, a Taste, a Pink Floyd, a Soft Machine, a Jethro Tull, vagy David Bowie munkássága bekerülhetett a köztudatba. Az ő műsorában szerepelni ugyanolyan "ugródeszkát" jelentett, mint a londoni Marquee klubban fellépni.
Ugyanakkor a nagy DJ képes volt haladni a korral, mert a 70-es évek közepén induló brit újhullám áttörése is elképzelhetetlen volt nélküle, még olyan "gyanakvással" fogadott bandákban is felfedezte az értéket, mint a The Smiths vagy a Joy Division, nem utasította el a reggae-t és a hip-hopot sem. Peel nyitottságára jellemző, hogy 60. születésnapi buliján a Pulp, Nick Cave, valamint az anarchista-punk Billy Bragg muzsikált.
Nemcsak a brit bandák, hanem a világ minden tájának zenészei is rendszeresen küldtek neki demókat, mert tudták, hogy Peel semmit sem dob ki hallgatatlanul. Archívuma valóságos kincsesbányájává vált a lemezkiadóknak, az elmúlt 20 évben, hiszen megőrizte későbbi világsztárok értékes zsengéit, egyes híressé vált felvételek különböző változatait, vagy olyan számokat, amelyek később valami okból lemaradtak a lemezekről. Hendrix, a Pink Floyd, a Led Zeppelin vagy a Joy Division Peel-sessionjai ma már kötelezőek minden rajongó lemeztárában.
John Peel híres volt arról, hogy szinte soha nem ment szabadságra, annyira imádta a munkáját. Kollégái csak "Don"-ként, vagy "Keresztapaként" emlegették, lelkesedése mellett szerénységét és humorérzékét is nagyra értékelték. A halál éppen pihenés közben csapott le rá.
Híres muzsikusuk tucatjai adtak hangot megrendülésüknek John Peel halálhírére. Jarvis Cocker, a Pulp énekese arra emlékezett, hogy Peel felvezetései az egyes számok között legalább olyan szórakoztatóak voltak, mint maguk a dalok. Thom Yorke, a Radiohead frontembere azon kesergett, hogy kit fog a jövőben hallgatni, hiszen Peel műsora volt a fő ihletője 14 éves kora óta. Peter Hook, a Joy Division és a New Order tagja felidézte első találkozásukat, amikor a DJ még semmit sem tudott róluk, de ők azonnal érezték, hogy olyan emberrel van dolguk, aki szívén viseli a sorsukat. Gruff, a Super Furry Animals énekese szerint Peel "a zenei multikulturalitás bajnoka" volt. Még a köztudottan nagy rockrajongó és amatőr zenész Tony Blair brit kormányfő is küldött részvétüzenetet: ebben John Peelt a brit rádiózás egyedülálló hangjának nevezte.
Göbölyös N. László



