
Tizennégy éves volt, amikor felkérték, hogy legyen a Lincoln Theatre állandó orgonistája, nem sokkal később amatőr tehetségkutató versenyt nyert. Még csak tizenöt éves volt akkor is, amikor megkomponálta a Boston Bluest, amelynek címét később Squeeze Me-re változtatta. Tizenéves korában már több más saját szerzeménye volt. A húszas évek elején, amikor az Egyesült Államokban szesztilalom volt érvényben, előszeretettel invitálták őt szeszcsempészek bulijaiba, ezen kívül játszott házi partikon, kabarékban is. Al Capone, a híres gengszter nagyon szerette zongorajátékát, zenészéletének első százdollárosát is tőle kapta.
A húszas évek közepén játszott először szóló zongoradarabokat, s ekkor készítette első lemezfelvételeit is. Fellépett és lemezt is készített Bessie Smith-szel, a blues legendás királynőjével, valamint tanítómesterével, James P. Johnsonnal, a Keep Shuffin című varietéban. Dalokat komponált a Hot Chocolate című show számára, 1930-tól pedig saját rádióműsora volt. Ő volt az első, aki a hagyományos - sípos - orgonát, majd a Hammond orgonát is bevezette a dzsesszbe. Amerikában ekkor már jól csengett a neve, rendszeressé váltak országos turnéi is.
1932-ben azután Európa is megismerte nevét és kivételes képességeit - ekkor turnézott először az öreg kontinensen, ahová később, például 1938-ban is visszatért. Éppen hetven évvel ezelőtt kezdte híres műsorsorozatát, Fats Waller and the Rhythm címmel. A negyvenes évek elején alakított egy rövid ideig működő együttest. A Carnegie Hall színpadára is bejutott 1942-ben, majd elkezdte Early to Bed című showműsorát. Fats Waller kitűnő komponista volt, olyan dalokat jegyzett, mint a dzsessz örökzöldjévé vált Ain,t Mishbehavin, a Black and Blue, az I,m Crazy a ,Bout My Baby, az I,ve Got a Feeling, I,m Falling, a The Joint Is Jumping. Ezek mellett számos, nem saját dalt is játszott. Voltak olyan dalai, amelyeknek szerzői jogdíját eladta. Az egyik közülük a világhírű, sok feldolgozást megért The Sunny Side of the Street.
Énekesnek sem volt utolsó, és filmekben is szerepelt. A legnagyobb dzsesszmuzsikusok közül zenélt Louis Armstronggal, Fletcher Hendersonnal, Pee Wee Russell-lel, és Benny Goodmannel. Dalait énekelte többek között Ray Charles, de még Ringo Starr és a Peter and Gordon kettős is, valamint természetesen számos dzsessz-zenész. A legnagyobb zongoristák közül jelentős hatást gyakorolt Art Tatumra, Count Basie-re, Thelonious Monkra és másokra. Mondják róla, hogy "szabálytalan" életet élt. Mértéktelenül evett és ivott. Nem érte meg a negyvenedik születésnapját: 1943. december 15-én Los Angelesből vonaton New Yorkba tartva tüdőgyulladásban meghalt. Menedzsere, Ed Kirkeby egykori híres dalát, az Ain,t Mishbehavint választotta a róla szóló könyvének címéül. Ezen kívül is jó néhány életrajz jelent meg róla.
Kovács Miklós



