
Greenwich Village varázslatos légköre, a növekvő érdeklődés a tradicionális blues iránt hozta össze ezeket a kivételes tehetségű fehér zenészeket.
Andy Kulberg 1944. április 30-án született a New York állambeli Buffalóban. Klasszikus zenei képzést kapott fuvolán, amit kezdetben egy polka zenekarban kamatoztatott. A Blues Project megalakulása előtt ő is részt vett Roy Blumenfeld dobos társaságában Al Kooper, a kiváló billentyűs What,s Shakin, című szólóalbumának felvételeinél. Steve Katz ritmusgitáros korábban az Even Dozen Jug Bandben játszott, szabadidejében pedig keresztül-kasul beutazta Amerika déli államait, öreg bluesmesterek ritka lemezei után kutatva.
Danny Kalb gitáros és Roy Blumenfeld dobos 1964 szilveszterének mámoros éjszakáján határozták el, hogy saját bandát kellene alakítaniuk. Katz, Kooper és Andy Kulberg csatlakozásával létrejött a Blues Project. Az énekesük rövid ideig Tommy Flanders lett. Néhány hónap próba után New York-i klubokban kezdtek el játszani. Az egyetemeken futótűzként terjedt a hírük, koncertjeiken ott volt a rockzenész szakma krémje, a kritikusok elragadtatással írtak játékukról. 1966-ban sorra járták az amerikai egyetemi klubokat egészen San Franciscóig. Nemsokára a Paul Butterfield Blues Band méltó társaivá váltak. Ezen a nyáron három hatalmas koncertet adtak a New York-i Central Parkban. A közönség nagyon szerette előadásukban a lassú I Can,t Keep From Cryingot, a dinamikus Muddy Waters szerzeményt, a Two Trains Runningot és a boogie-woogie rock, You Can,t Catch Me-t. Ebben az időben bluesbandától szokatlan módon szerepet kapott náluk a fuvola is a Steve's Song és a Flute Thing című kompozíciókban.
Több lemezt jelentettek meg, melyek közül főleg a koncert LP-k a maradandó értékek, mint a Live At The Cafe Au Go Go, melyet 1966 elején rögzítettek. Bár a zenekarnak hűséges, stabil közönsége volt, ám ez mégis kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a hanglemezpiacon komoly súllyal legyenek jelen. Sajnos Kooper és Katz 1967-ben kivált a bandából, a Blood, Sweat And Tears tagjai lettek. Egy időre tehát megszűnt a Blues Project, de egy év múlva Kalb és Blumenfeld megkísérelte a csapat újjáalakítását, ugyan ez csak rövid időre sikerült, mégsem adták fel. 1971-ben újra próbálkoztak, a Capitol Recordshoz szerződtek, Kalb és Blumenfeld az új zenei projecthez Don Kretchmart is megnyerte a Seatrainből, amelynek az egyik alapítója Andy Kulberg volt. Az énekesük ismét Tommy Fanders lett, akinek 1969-ben Moon Stone címmel jelent meg szólólemeze. A billentyűs David Cohen, ő a Country Joe And The Fish bandában szerzett zenei tapasztalatokat. Az 1971-ben megjelent Lazarus című nagylemezüket a kritika egyöntetűen dicsérte, de túlzottan nem fogyott a korong. Turnéjukat Los Angelesben kezdték, ahol a King Crimsonnal és a Fairport Conventionnel léptek fel. A következő évben új gitárossal, Bill Lussendennel erősítettek, de ez sem segített - feloszlatták a zenekart.
Talán a nosztalgiahullám hatására 1973. június 24-én újra színpadra lépett Danny Kalb, Steve Katz, Al Kooper, Roy Blumenfeld és Andy Kulberg. A Reunion In Central Park című albumukon a régi, klasszikus csapatot hallgatva fájlalhatjuk csak igazán, hogy ezek a fiúk nem zenéltek együtt tovább. A bluesnak azt a csodáját, amit ezek a zenészek bemutattak a Caress Me Baby című kompozícióban, nehéz túlszárnyalni.
Kulberg fuvolája és basszusgitárja a 80-as, 90-es években feltűnt David Grisman, Stephane Grapelli és Sylvia McNair lemezein, de néhány alkalommal muzsikált egykori zenésztársával Al Kooperrel is. A 90-es évek végétől már megromlott az egészségi állapota, ritkábban lehetett hallani róla, 2002 elején hunyt el nyirokrendszeri rákban.
Géczi László



