
Washingtonban jött világra 1899. április 29-én, zeneszerető és -művelő családban. A földből alig látszott ki, amikor először a zongorához merészkedett. Szívesen "kalimpált a billentyűkön" de csak tinédzserkorában kezdett elmélyülten zenével foglalkozni: a hangszer mellett összhangzattant is tanult. Huszonévesen belekóstolt a helyi mulatók és csehók világába. Amikor 1923-ban New Yorkba költözött, megalakította első zenekarát, a Washingtonianst. A húszas években Joe Trenttel együtt revüzenét írt. Szorgalmasan koncertezett, járta New York és a keleti partvidék jobb és lepusztultabb mulatóit, majd 1927 decemberében zenekarával együtt szerződtették a harlemi Cotton Clubba.
Az évtized végére megszülettek első nagy sikerszámai, a Mood Indigo, a Hot Feet és az Echoes of The Jungle. Filmben is szerepelt bandájával. A koncertezés és a lemezkészítés a harmincas évekre teljesen kitöltötte életét. Átrándult zenekarával a nyugati partra, és eljutott Nagy-Britanniába is. Saját dalait többnyire maga hangszerelte. A "zongora hercege" a negyvenes években érkezett el először a csúcsra.: meghívást kapott az egyik leghíresebb koncertpódiumra, a New York-i Carnegie Hallba, s az 1943-as koncertre megírta a Black, Brown and Beige című ötvenperces szvitjét. A negyvenes években keletkeztek legfontosabb számai, köztük a Take the Train, az I Am in Sentimental Mood, a Sophisticated Lady, a Don,t Get Around Much Anymore, az Old Man Blues, a Sentimental Lady és a Rockin in Rhythm.
A negyvenes évek nagy sikerei után az ötvenes évtized csendesebben kezdődött Ellington és zenekara számára. Nem felejtettek el zenélni, de egy időre hanyatlott a népszerűségük. A felejthetetlen 1956-os newporti dzsesszfesztivál visszahozta számukra a sikert. A hatvanas és hetvenes években Ellingtonék bejárták az egész világot: eljutottak Európába, a Közel- és Távol-Keletre és Afrikába. Még Oroszországban is felléptek. Köteteket tenne ki valamennyi zenésztársának a felsorolása. Ella Fitzgeraldot azonban mindenképpen ki kell emelni: vele a hatvanas években többszer koncerteztek és több lemezt készítettek együtt. Készült közös felvétele Louis Armstronggal, John Coltrane-nel, Benny Carterrel.
Nem idegenkedett a popzenétől és művelőitől sem: többek között Rosemary Cloonyval, Tony Bennettel készített közös lemezt. Lemezeinek se szeri, se száma: haláláig száznál több jelent meg, életművének jó részét CD-lemezekre is átmentették. Életrajzírója szerint legalább kétezerre tehető Ellington szerzeményeinek száma. Nem maradtak el a rangos elismerések sem: Grammy-díjból több mint tíz jutott a zongora hercegének. Önéletrajza - a Music Is My Mistress címmel halála évében jelent meg, magyarul Mindenem a zene címmel adták ki. Duke Ellingtont 1974. május 24-én bekövetkezett haláláig állt zenekara élén, szinte a színpadról temették. Halála után egy ideig fia vitte a "boltot", majd miután az "öregek" meghaltak, elmaradoztak, a zenekar megszűnt.
(Kovács Miklós)



