Bár nagyon sok blueszenész "keveredett bele" a mindennapok politikájába, ezt a feketék közül sem lehet általánosnak mondani. A 75 évvel ezelőtt született énekes-gitáros J.B. Lenoir kifejezetten tiszteletlen volt a hatalommal szemben, amely ezért mindig görbe szemmel nézett rá.

Mississippi államban születetett 1929. március 5-én. Mondhatni, szerencséje volt, hiszen apja is, anyja is zenélt, méghozzá gitáron játszottak mindketten. A nyolcéves fiúcska apjától kapta az első leckéket.

Nem sokáig volt nyugta a családi tűzhely mellett: tizenévesen már New Orleansban telepedett le, ahol megismerkedett és zenélt a híresebbik, megkülönböztetésül a II-es számot viselő Sonny Boy Williamsonnal, valamint Elmore Jamesszel, a gitár egyik legnagyobb fekete művészével. Húszéves korában Chicagóba költözött, s a blues fővárosában Big Bill Broonzyval és Memphis Minnie-vel bővítette zenészbarátai körét, de hallható játéka Robert Nighthawk lemezén is.

Első zenekarát JB Bayou Boys néven alakította meg 1950-ben. Közben azonban játszott Joe Brown együttesével, amelynek tagja volt Sunnyland Slim kitűnő zongorista, akivel J.B. Lenoir külön is dolgozott. Mind szólóban, mind zenésztársaival együtt kőkeményen kiállt a koreai háború és a társadalmi igazságtalanságok ellen. A fekete zenészekkel dolgozó Chess kiadó számára felvett első kislemezén szerepelt 1951-ben a Korea Blues, majd valamivel később megjelent az I'm In Korea. Az ötvenes években született több híres dala, köztük a betiltott Eisenhower Blues, a Mama Talk to Your Daughter, amely 11. lett a Billboard listáján, valamint a Natural Man és az Alabama Blues. Eisenhower Blues című dala indexre került és J.B. Lenoir másképpen sem volt a hivatalos Amerika kedvence.

A hatvanas évektől újabb politikai téma, a vietnami háború is bekerült a repertoárjába (Vietnam Blues). A hatvanas években koncertezett először Európában az amerikai folk- és bluesfesztiválok zenészeivel. Paul Olivier, a magyarul is megjelent híres bluestörténeti könyv szerzője 1960-ban interjút készített vele.

Muddy Waters, Howlin Wolf és más neves zenésztársai mögött kissé háttérbe szorult J.B. Lenoir, de művészetét nagy becsben tartották a fehér zenészek. John Mayall dalt írt emlékére és játszotta szerzeményeit, nem hiányoztak dalai Jeff Beck, Elvin Bishop, Johnny Winter, Ry Cooder, Bonnie Raitt, Bill Wyman, a Led Zeppelin, de még a blueshoz nem túlságosan közeli Sting és Elvis Costello repertoárjából sem. A fekete zenészbarátok közül szintén nagyon sokan "éltek belőle", köztük Little Walter, B.B. King és Muddy Waters.

J. B. Lenoir 1966-ban autóbalesetet szenvedett, s valószínűleg ennek következményeként 1967. április 29-én meghalt.

(Kovács Miklós)

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.