A rock and roll korszaktól a szelídebb popkorszakig nem nagyon találunk olyan hanganyaggal rendelkező és olyan énektudású előadót, mint Roy Orbison. S ugyancsak nem mindennapiak az életét kísérő tragédiák sem. A texasi születésű Orbisont tizennégy évvel ezelőtt, december 6-án, szívroham érte, éppen csak megérkezett a kórházba, s perceken belül meghalt.

Együtt indult Elvis Presley-vel, Chuck Berry-vel és Pat Boone-nal. Már 1956-ban hatalmas siker volt - ha nem is éllovas - az Ooby Dooby és a Rock House című rockija. Az áttörést az Only the Lonely című gyönyörű slágere hozta meg számára 1960-ban: Amerikában második, Angliában első lett a kislemezlistán. (A dalt szerzője, Joe Melson állítólag Elvis Presley-nek és az Everly Brothers-nek is felajánlotta, végül Big O-é lett).
Orbison esetében meglehetősen közel esett az amerikai és az angol ízlés, legtöbb dala az élmezőnybe jutott, az angolok talán még jobban a szívükbe zárták őt. Elsősorban a nagy ívű dalokat választotta, de a rock and rollokat sem hárította el. Repertoárjában jól megfért egymás mellett a Blue Bayou, az Uptown, a Mean Woman Blues, a You're My Baby, a This Kind of Love, az It's Over és az Oh Pretty Woman. (Ő is elénekelte - nem is akárhogyan - Ray Charles What'd I Say című bombasikerét.)
A hatvanas évek sikersorozata közben, 1966-ban motorkerékpár-baleset következtében elvesztette feleségét Claudettet, majd a háza égett le, ahol két gyermeke lelte halálát. A tragédiák, s persze az átalakuló zenei piac változása háttérbe szorították. Csak a nyolcvanas évekre tért ismét magához. Emmylou Harris az ő dalával - That Lovin You Feeling Again - nyert Grammy-díjat, majd besorolt a Travelling Wilburys tagjai közé - Bob Dylannel, George Harrisonnal, Tom Petty-vel és Jeff Lynne-nel együtt.
Talán megérezte a közelgő véget: 1988-ban gyönyörű lemezt készített - A Mystery Girl, s rajta a California Blue, a Mystery to Me és a You Got It ismét reflektorfénybe állították őt. Az album legtöbb dala már csak posztumusz siker lehetett.
Big O az elsők között, 1987-ben került a rock and roll halhatatlanjai közé. A ceremónián az Oh Pretty Womant együtt énekelte Bruce Springsteennel. Dalszerzői teljesítményét később azzal méltányolták, hogy a szerzők halhatatlanjai közé is beválasztották - igaz, már halála után. Rajongói szerint hangja felülmúlta Presley-ét. Ízlés dolga (hozzám is közelebb áll Orbison mint Presley), egy azonban biztos: maga a Király többször is elismerően nyilatkozott Orbisonról, mint emberről, énekesről és szerzőről. (Kovács Miklós)
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.