A "nagy élet" akkor köszöntött rá, amikor felfedezte őt Larry Parnes impresszárió. Csatlakozott a The Larry Parnes Extravaganza nevű produkcióhoz, amelyben társa volt Marty Wilde rock and roll-énekes is, az ötvenes évek végének egyik, akkor már neves sztárja. Billy Fury - addigra felvette művésznevét - saját dalait ajánlotta fel neki, de végül ő maga játszotta el őket, szép sikerrel.
Első lemeze, amely 1959 elején jelent meg saját szerzeményével, a Maybe Tomorrow-val, hamar a listákra került. Repertoárjának jelentős része eleinte mégis mások befutott dalaiból állt. Felfedezte őt a televízió, a Strictly For Sparrows című tv-játékkal debütált és bekerült több zenei műsorba, például a rendkívül sikeres Oh Boy! című sorozatba.
A Colette, a That's Love és a Baby How I Cried és több más remek dala után jelent meg 1960 elején első albuma, a The Sound of Fury. Rendkívüli sikert aratott, az év legjobb rock and roll lemezének kiáltották ki. Nagy tetszéssel fogadták az 1961-es Halfway To Paradise-t is.
Akkor már az angol Elvisként ünnepelték. Országjáró turnékat bonyolított le az óceán mindkét partján hallatlanul sikeres énekesekkel, köztük Eddie Cochrannel és Gene Vincenttel. Albumáról hamisítatlan amerikai rockabilly szólt, pedig valamennyi saját szerzeménye volt. Kísérő együttesében Joe Brown gitározott és az az Andy White dobolt, aki közreműködött a Beatles Love Me Do című dalának eredeti felvételén.
Sokak szerint 1962-re érkezett pályája csúcspontjára, ekkor a korszak legmenőbb együttese, a Telstar című világslágert produkáló Tornados kísérte. A Beatles együttes 1962-es berobbanása után fokozatosan halványult Billy Fury csillaga, bár lemezeit akkor is vitték, több közülük még mindig listaképes volt. A hatvanas évek második felétől azonban már nem sokat hallatott magáról, igaz ebben közrejátszott szívműtétje is. 1973-ban, a tragikusan fiatalon elhunyt Buddy Holly emlékére készült That'll Be Day című nagy sikerű film főszereplője volt. A hetvenes években nagyobb közönség előtt már nem énekelt, 1976-ban újabb szívműtéten esett át.
A nyolcvanas évek elején megpróbálkozott a visszatéréssel, szervezete azonban nem birkózott meg a feladattal. Országos turnéra indult, lemezt is tervezett. A koncertsorozat egyik helyszínén eszméletlenül találtak rá és 1983. január 30-án a kórházban meghalt.
Halála után több lemeze, köztük a The Sound of Fury többször megjelent. CD-n is kiadták a We Want Billy, valamint Billy című albumát és több, az ötvenes-hatvanas években kiadatlan dalát.
(Kovács Miklós)
Billy Fury az ötvenes években tűnt fel, egy időben szerepelt Cliff Richarddal, Tommy Steele-lel és Marty Wilde-dal. A rock and roll és a pop egyaránt erős oldala volt ennek a kitűnő hangú angol énekesnek, aki éppen húsz évvel ezelőtt halt meg. Ronald Wycherley néven jött a világra 1941. április 17-én Liverpoolban. Törékeny, beteges gyermek volt, számos egészségi problémával küszködött rövid életében. Tizenegy éves korától zenélt, zongorával kezdte, de amikor hozzájutott első gitárjához, hamar megalakította első zenekarát 1958-ban.
Tetszett a cikk?



