1921. március 31-én született a 44-es főút mentén fekvő oklahomai Tulsa városában. A családja sok zenei tehetséggel megáldott (vagy megvert?) egyénből állt. Nagyapja, aki még Fulsom-nak írta nevét, hegedült, unokafivérei egyházi méltóságok voltak, akik a szertartásokat végig énekelték, anyja és nagynénje énekelt, gitározott és táncolt. Cherokee indián apja ugyancsak gitározott.
Így Lowell - vagy kezdeti művésznevén Tulsa Red - sorsa eleve elrendeltetett. Helybéli húros együttesekben (string bands) kezdett játszani és a 30-as évek végén a country bluesénekes "Texas" Alexandert kísérte. Az énekes mellett Blind Lemon Jefferson, Lonnie Johnson és T-Bone Walker voltak rá a legnagyobb hatással. A második világháború idején a haditengerészethez sorozták be, és a kaliforniai Oaklandba került. Itt összetalálkozott a lemezproducer Bob Geddins-szel. Leszerelése után a Geddins felügyelete alatt álló független kis cégeknél jelentek meg lemezei. Az első 1949/50 táján Memphis Slim számának, az Every Day I Have The Blues-nak feldolgozásával. Ez a későbbiek fényében azért tűnt rossz választásnak, mert az ifjú B.B. King is ezzel a dallal "robbantott" és főhősünk lemezét elhomályosította.
Mellesleg akkoriban Lowell Fulson 12-tagú zenekarában egy bizonyos Ray Charles nevű ifjú csépelte a zongora billentyűit. Az 50-es évek közepén a Chess lemeztársasághoz szerződött és legismertebbé vált szerzeményével, a Reconsider Baby-vel indítottak. Ezt a számot Elvis Presley is műsorára tűzte, sokat segítve ezzel a dal megismertetésében. Szinte alig volt olyan kisebb-nagyobb lemezkiadó, ahol Fulson nem fordult meg. Valószínűleg ez a "csapodársága" sem segítette a nagyobb elismertségben.
"Lowell magában hordozta az indián kulturális örökséget, de inkább a gitár ritmusára lovagolt" - írta szép jelképpel Paul Oliver blues szakíró és kutató az egyik lemezborítójára. 1999. március 6-án hunyt el Los Angeles-ben. (Nemes Nagy Péter)
Sokszor az volt az érzésem, hogy Lowell Fulsont méltatlanul mellőzik. Az igazság az, hogy annyi kimagasló bluesgitáros és énekes között nehéz kitűnni. Végül is több mint félévszázadon át a rivaldafényben állt és ez azért nem semmi. 1993-ban azután öt Handy-díjat söpörhetett be, ami a blues Grammy-jének számít.
Tetszett a cikk?



