Ma már alig hallani Graham Bond nevét, zenéjét sokan talán nem is ismerik, pedig a brit R&B születésénél Alexis Korner, Cyril Davies és John Mayall mellett az ő érdeme is elévülhetetlen. 1974. május 8-án az egyik londoni metrószerelvény kerekei alá esett (vagy vetette magát), a körülmények máig tisztázatlanok.

Graham John Clifton Bond a teljes neve, 1937. október 28-án született az essexi Romford nevű kisvárosban. Korán árvaságra jutott, Dr. Bernard fogadta örökbe a kisfiút és ő volt az is, aki zenére taníttatta. Nagy hatással volt rá Charlie Parker játéka. A Don Rendell Quintet altszaxofonosa lett, de a dzsesszről lemondott a R&B kedvéért.
1962-ben Cyril Davies-t pótolta Alexis Korner Blues Incorporatedjében. Itt orgonán is játszott, aminek később nagy kísérletezőjévé vált. A bulik színesítésére sokszor együtt nyomta orgonán és szaxofonon. Ő volt az első zenész, aki mellotront használt.
1963 elején egy szupertriót szervezett a Kornertől kivált tagokból, Jack Bruce lett a basszusgitáros és Ginger Baker a dobos. Csatlakozott hozzájuk rövid időre John McLaughlin gitáros, - akit a koncerteken időnként Neil Hubbard stúdiózenész helyettesített - és Dick Heckstall-Smith szaxofonos. Létrejött a Graham Bond Organization, mely olyan improvizatív muzsikát játszott, ahol a chicagói blues alapon szembetűnő volt a dzsessz hatása is. 1965-ben megjelentetik első albumukat, The Sound Of '65 címmel, melyen a Waters- és Dixon-darabok mellett saját kompozíciókat is játszottak. Emlékezetes a korongról Bruce: Traintime című opusa, valamint a Neighbour Neighbour és az I Want You. Még mai füllel hallgatva is ezt az LP-t egyszerűen döbbenetes, mennyire izgalmas és a korát megelőző volt ez a zene. A következő évben jött az újabb album a There's A Bond Between Us. Saját kompozíciók, mint a Walkin In The Park és a Have You Ever Loved A Woman mellett ott voltak a blues standardok is. A Walk On The Wild Side, a Wade In The Water és a Got My Mojo Working című számok feldolgozásait a közönségük különösen kedvelte.
A zenei anyag kiváló volt, de mégsem értek el velük komoly kereskedelmi sikert. A dzsesszrajongóknak túl zajosak voltak és nagyon rockosak, a pop közönség számára pedig zenéjük túl komplikált és dzsesszes volt. Sajnos, csak 1967 júliusáig játszott együtt ez a nagyon sokra hivatott, korát messze megelőző társaság.
Graham Bond ezt követően Amerika felé vette az útirányt. A Pulsar kiadónál 1968-ban két LP-t is megjelentetett, Love Is The Law és The Mighty Graham Bond címmel. Az előbbin, minden hangszeren maga Bond játszott. Még egy lemez próbálkozása van, a Solid Bond 1970-ből, majd Ginger Baker rövid életű, Airforce bandájában zenélt egy ideig. Ezután a Cream költő szövegírójával, Pete Brownnal dolgozik együtt, amit a Two Heads Are Better Than One című nagylemezen rögzítenek 1972-ben.
Bond, amerikai feleségének, a színesbőrű Diane Stewartnak a hatására - aki a mágia iránt szenvedélyesen érdeklődött - kérészéletű együttest alakított Magus névvel. Magánélete azonban mély válságba jutott, házassága tönkrement, a kábítószer és az egyéb problémák 1973-ban idegösszeroppanáshoz vezettek. 1974. május 8-án halálos baleset vetett véget életének. A londoni Finsbruy Park metróállomáson a kerekek alá esett - a körülmények máig tisztázatlanok. Mindössze 37 éves volt! (Géczi László)
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.