Bonham 1948. május 31-én született Birminghamben, és a közép-angliai nagyváros környéki bandákban kezdte pályafutását, miután nem óhajtott autószerelőként állandóan fülig olajban fürdeni. 1967-ben egész jó kis bandába sikerült beütnie magát: a Band Of Joy énekese nem volt más, mint Robert Plant. Amikor a szőke aranytorkúnak híre ment Londonban is, Jimmy Page és a leendő menedzser, Peter Grant elmentek Plantért, majd a legenda szerint hosszasan könyörögtek a nagydarab Bonzónak, hogy tegye át székhelyét kicsit délebbre, a Led Zeppelinbe. A dobos habozott: úgy érezte, neki, mint "vidéki bunkónak" éppen elég ez a helyi siker, végül azonban Plant mégiscsak rávette őt. Az eredményt tudjuk.
Bonham nem volt iskolázott muzsikus. Amikor egyszer egy riporter megkérdezte tőle, hogyan tudná jellemezni technikáját, azt felelte: "Felemelem jó magasra a kezemet, aztán nagy lendülettel leengedem". Mégis éppen ő volt az, akinek dörömbölése tökéletessé, a hardrockban máig utánozhatatlanná tette a Zep hangzását. Néha azzal szórakozott, hogy letette hatalmas dobverőit, és tenyérrel játszott dobszólót - halld: Moby Dick. Szerencsére a lemezek, a kalózfelvételek megőrizték játékának igazi ízét: a Black Dog, a When The Levee Breaks, a Kashmir, a Whole Lotta Love látszólag egyszerű, de gyakran aszimmetrikus ritmusait kevesen tudták volna úgy kitalálni - és elsőre leütni -, mint ő. És hogy azért nemcsak "csépelt", azt bizonyítják az olyan dalok, mint a Dazed and Confused, a How Many More Times, vagy az Achilles, Last Stand finomságai.
Bonzo világsztárként is "egyszerű gyerek" maradt. Kedves, harsány, jólelkű fiúnak tartották, de meglátszott rajta, hogy "nem volt gyerekszobája". Ha pedig többet ivott a kelleténél, úrrá lettek rajta még beleszorult pusztító energiái, amelyeket a dobolás sem kötött le. Ilyenkor "amortizálta" a szállodai szobák berendezését, és sikerült néhány sportkocsiját is összetörnie. Emberekkel ritkán kötekedett, csupán egy Bill Grahammel, a híres turnémenedzserrel való, a rendőrségen végződött afférját jegyezte fel a rock-krónika.
1980. augusztus 24-én John Henry Bonham 2 liter vodkát ivott meg gyakorlatilag éhgyomorra, mire Jimmy Page házába ért. Másnap indult volna a Led Zeppelin 12. amerikai turnéjára. Bonzo azonban soha többé nem ébredt fel: alkoholmérgezés végzett vele.
Társai tudták, hogy pótolhatatlan, mint zenész és mint ember egyaránt. 1980. december 4-én bejelentették, hogy vége, a Led Zeppelin nincs többé. 1985-ben a Live Aiden ugyan felléptek a többiek Phil Collinsszal, három évvel később pedig az Atlantic 40. születésnapi buliján fiával, Jasonnal, de - ahogyan rajtuk kívül csak a Beatles - tartották magukat ígéretükhöz. A fiú azonban néhány évvel ezelőtt saját zenekarával új feldolgozásokat készített apja kedvenc Zep-dalaiból, és az In The Name Of My Father című album bevételeit jótékonysági célokra fordította.
Teljes keresztneve a hírhedt kalózkapitányé és a traktorral versenyre kelő nagy erejű munkásé: John Henry. Morgan kapitányról rumot neveztek el, de ő a vodkát szerette. Volt benne valami mennydörgés-szerű, ahogyan püfölte a bőröket. Kár, hogy John "Bonzo" Bonham, a Led Zeppelin dobosa, csak 32 évet adott magának.
Tetszett a cikk?



