Mélyhangú, törékeny kis öregember, sötét öltönyben, szemüvegben, többnyire vörös ingben, kalapban, jellegzetes gitárjátékkal. Igen, ő volt John Lee Hooker, aki valamilyen különös zenei vonzalmat érzett szinte egész pályafutása során a fehér blueszenészek iránt, nagyszerű felvételeket hagyott ránk velük.

Egy reklám szlogen szerint - melyet a Canned Heattel közös turnéján használtak - ő az is, aki feltalálta a bugi-vugit. Ezt ugyan mások is elmondhatják magukról, mint például Pinetop Perkins vagy Fats Waller zongoristák. Azt is mondják róla, hogy Hooker zenéje az összekötő kapocs a blues és a bugi között.
1917. augusztus 22-én született a Mississippi állambeli Clarksdale közelében, népes családban, ahol mindenki az ültetvényen dolgozott. A zenei alapokat nagyapjától és nevelőapjától, William Moore-tól kapta, aki a környék ismert gitárjátékosa volt, s házában sok úton lévő bluesmuzsikus megfordult. Hooker nagyon jó tanulónak bizonyult és idővel kifejlesztette egyéni gitárstílusát. Jellegzetes ritmusú dalai, dörmögő hangja, lakonikus hatású éneke, egyedi különlegességet eredményezett. Zenéjének hatása alól nehéz szabadulni, mint ahogy nem tudtak azok a brit fiatalok sem, akik az ő lemezein nőttek fel és követték mindenhova Európában az 1960-as évek elején és később is. El akarták lesni tőle a varázslatot.
De ne szaladjunk ennyire előre az időben, nézzük hogyan is kezdődött zenei karrierje. 14 éves, amikor Memphisbe szökött, ahol hamarosan zenekarban játszott. Találkozott Robert Lockwooddal, akivel egy bandában zenélt. Néhány év múlva Cincinattiba költözött, - ott is maradt vagy tíz évig - s különböző gospel quartettekben énekelt. 1943-ban, Detroitban telepedett le, itt blues klubokban és bárokban lépett fel a Hastings Street környékén. 1948-ban jelent meg első lemeze a Boogie Chillun, mely egy csapásra ismertté tette a Modern Records felfedezettjét. Az 1950-es években ezen kívül még több lemezcéggel volt szerződése (Gotham, Savoy, Chess, Regent, Acorn, DeLuxe, King) - persze különböző álneveken -, mint Boogie Man, Johnny Williams, Delta John, John Lee Booker, Texas Slim, Birmingham Sam, Johnny Lee és John Lee Cooker.
1955-ben megszakította kapcsolatát a Modern kiadóval és a chicagói Vee Jay Recordshoz szerződött. Ekkorra már szólóban előadott bluesai ódivatúnak hatottak, így ő is kis zenekart szervezett maga köré, melynek tagja volt a gitáros, Eddie Taylor. A Vee Jay-jel való kapcsolata üzletileg is sikeresen alakult, a Dimples, a Maudie és a Boom Boom nagyon keresett dalok voltak a hanglemezpiacon.
Az 1950-es évek végén Hooker új oldaláról mutatkozott be, gyakran tűnt fel folk klubokban és folk fesztiválokon, s az új hangzás megjelent a lemezein is. 1962-től többször lépett fel Európában, kezdetben Chris Barber együttesével közösen, később a Groundhogs, valamint a John Mayall and the Bluesbreakers kíséretében. Hooker zenéjének hatása egyértelműen kimutatható a Canned Heat, a korai Savoy Brown és Buddy Guy játékában. Számait feldolgozta az Animals, a Them, a Yardbirds, de a Doors és az Allman Brothers Band is. 1968-ban nagy szakmai elismeréssel jutalmazták művészetét, a Francia Akadémia jazzlemez díjával tüntette ki.
Mindig szívesen játszott együtt fehér zenészekkel, s az embernek olyan érzése van ezeket a felvételeket hallgatva, mintha velük többre lett volna képes zeneileg, mint a fekete társakkal. Talán a legjobb példák erre a Canned Heattel készült közös dupla albuma 1971-ből és kései lemezei.
Az 1980-as években kicsit csökkentette a tempót, s aztán 1989-ben egy nagy dobással jelentkezett. Ez volt a Healer című albuma, mely szintén megerősíti az előbbi gondolatot. Minden idők egyik legnagyobb kereskedelmi sikerét hozta ez a lemez a műfajnak. Olyan kiváló zenészekkel játszott együtt, mint Robert Cray és George Thorogood, de említhetjük az I'm In The Mood című duettjét Bonnie Raittel, melyért Grammy-díjat kapott, vagy itt van a Carlos Santanával készült remek felvétele.
1991-ben ismét nagyszerű albummal örvendeztette meg a híveit és szerzett vele újabb rajongókat. A Mr Lucky a harmadik helyig kúszott fel az angol LP listán, ebben a korban erre senki más nem volt képes. Az idős művészt itt is csodálatos muzsikusok segítik, Ry Cooder, Van Morrison és Albert Collins.
Több mint féltucat Grammy-díj, W.C. Handy-díjak szegélyezték pályafutását, de életművét a Rhythm and Blues Foundation is méltónak találta a kitüntetésre. Szinte élete utolsó percéig koncertezett, európai turnéját nem sokkal a 2001. június 21-én bekövetkezett halála előtt mondta le, még biztatott is bennünket, hogy hamarosan pótolni fogja a hiányzását, sajnos már hiába várjuk...
Ajánlott albumok:
Hooker 'N' Heat (1971), Never Get Out Of These Blues Alive (1972), The Healer (1989), Mr.Lucky (1991), The Best Of John Lee Hooker 1965-1974 (1992), Chill Out (1995). Géczi László
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.